Gyermeki sors... 2

- Bocsi, h közbeszólok, de fiatalember, hagyja el a házam! - mondta Josh, de a fiatalok rá sem hederítettek.
- Julia - a férfi megragadta a karját és elrántotta a fiútól -, menj fel a szobádba!
  A lány dühösen kihúzta kezét a szorításból, arcul csapta Josht.
- Nem vagy az apám! - azzal felviharzott a szobájába.
Josh és Julia között mindig jó kapcsolat volt. A lány tudja, hogy az anyja meghalt, de nem Josh az apja... számíthattak egymásra, mint barátok, Josh egy elit gimibe íratta be Juliát, hogy minden lehetősége meglegyen. A lányra nem jellemző, hogy lázadó lenne, ezért a férfi nem is értette a viselkedését. Sosem járt bulikba, nem ivott, nem drogozott, vonzotta a fiúkat, de nem hozta haza őket. Joshsal megbeszéltek ilyen dolgokat, a férfi féltette Juliát, de nem kellett attól tartania, hogy bármi rosszba belekeverik a nevelt lányát.
  Josh felment Juliához, aki összekuporodva ült az ágyán, nem volt hangos, de könnyei folytak.
- Mi lett veled, prücsök? - kérdezte a férfi halkan, majd leült az ágy szélére.
- Ne nevezz így! Hagyj békén!
- Ki volt ez a fiú? - kérdezte Josh.
- Egy srác a suliból...
- A barátod?
- Dehogy is!!!
  Juliában nagyon sokminden zajlott; kicsi kora óta tetszett neki Josh, annak ellenére, hogy huszonhárom évvel idősebb nála. Az évek során, ahogy kezdett érni megismerte mi az a vágy, kívánta a nevelőapját. Negyven éves létére nagyon is vonzó volt, erős, határozott, igazi apává vált, bár nőcsábász hajlamai megmaradtak. Julia titokban a szobájában kényeztette magát, Joshra gondolva... egy ilyen alkalommal jött az az ötlete, hogy megpróbálja elcsábítani, de csak így odaállni elé túl egyszerű lenne. Féltékennyé tenni annál egyszerűbb... És ezek szerint sikerüt is...
- Tudod, hogy nekem nem kell hazudnod!
- Nem a barátom! - mondta Julia kicsit indulatosabban. Tekintetük azonnal összeakadt és Julia eddig nem látott csillogást fedezett fel Josh szemében. Bizseregni kezdett, ez az érzés azonban a sok maszti mellett is idegennek bizonyult.
  Josh odahajolt és finoman megcsókolta. Lassan simogatni kezdte az arcát, a vállát, ám lejjebb nem merte. Nem akarta ilyen gyorsan lefektetni, mint általában a nőket. Julia különleges; ő volt ott a születésekor, az első lépteinél, amikor kimondta az első értelmes szót és még sorolhatnám.
  Julia majd‘ elolvadt, amint Josh hozzáért... azt gondolta, elérte, amit akart, de a férfi gyorsan viszakozott. Josh lesütötte a szemét, nem is mert Juliára nézni. Összeszedte maradék férfiasságát és, mint aki végzetes hibát vétett, kiosont a szobából.
  A lány csodásan érezte magát, megvigasztalódott. Győztesnek érezte magát, mintha meghódította volna  meghódíthatatlant. Számára a férfi az otthont, a bizalmat jelképezte, a gondoskodást, de hosszabb távra nem merte fantáziálni. Félt attól, hogy nemcsak férfiként, apaként is elutasítja, vagy másik nővel kapja rajta. Így is, élénksárga szokott lenni az irigységtől, ha Joshnak randevúja van, elmegy este, netán egész éjjel nem jön haza. Úgy érzi magát, mintha egy olyan házasságban élne, ahol a férj tudomást sem vesz róla. Ideje volt hát, hogy kezébe vegye az irányítást...
  Rendbe tette magát, térdig érő szoknyát viselt, francia bugyiját leváltotta egy titokban vett, halványrózsaszín tangára, blúza felső pár gombját kibontotta, szőkés haja fényesen libegett körülötte.
  Josh éppen vacsorát készített, egyszerű, fehér ing és farmer volt rajta, borostája egészítette ki a vadságot és eleganciát tükröző képet.
- Adam egy tervem része volt... - szólalt fel a lány. Josh mindig is tudta, hogy Julia nagyon okos lány, a ‘terv‘ szó hallatára mégis kíváncsian fordult meg.
- Milyen terved?
Julia odaállt Josh elé, fel kellett néznie a fejjel magasabb férfira, aki megbabonázva nézte nevelt lánya nőiességét. Josh elkábult... beszívta Julia parfümét, szerszáma azonnal ténykedni kezdett. A józanság rég elkerülte, nem a fél pohár wiskytől volt részeg, hanem a lánytól. Látni, ahogy valaki teljesen idegen fiú csókolja, fogja, simogatja az ő féltve őrzött kincsét, kihozta belőle a barlangi ősembert. Ölni tudott volna abban a pillanatban.
  Villámgyorsan átkarolta a lányt, csókolta veszettül, a tojás odaégett a serpenyőben, őket az sem érdekelte.
- Szeretlek, Josh! - mondta két csók között a lány.
  Josh megállt egy pillanatra. Eleinte azt hitte, egyszerű fellángolás a lány részéről... ezek szerint mégsem...