Régóta motoszkál a fejemben egy sztori, csak nem tudtam megosszam-e. Van pár kicsit zizzentebb emberke a környezetemben, akiket kénytelen vagyok elviselni. Név nélkül mondom, lényegtelen az ember, nő. Ez a végén mindent magyarázni fog. Nem akarom megsérteni, de egy fatális fura férfi a barátja, mellesleg egy kisfiú édesapja(nem ez a nő a gyerek anyja). Tudni vélhető, hogy egy ideje Sergiuval vagyok együtt, ők csak pár hónapja.
Egy alkalommal a gépem előtt ültem otthon, egy közösségi oldalon, vígan elvagyok, mire ez a bizonyos férfi küld egy üzenetet, hogy én hagyjam békén őt, ne akarjak tőle semmit, ne akarjam sem mint szexpartnert, ne akarjam a pénzét. Igen, én is olyan felvont szemöldökkel néztem a monitort, mint a kedves Olvasóm, fogalmam sem volt arról, miről besz ez az ember. Ja, és ne bántsam a barátnőjét, még szóval sem, KÜLÖNBEN KÖVETKEZMÉNYEI LESZNEK. Nem vagyok parálós, de ez a férfi harmincon túli, olyan, akitől normális ember első ránézésre megijed. Ez az egy alkalom volt, hogy beszéltem vele, azóta sem, pedig eltelt jópár hónap. Másnap ez a nő a fejemhez vágta, hogy maradjk a hátsó felemen. Nem zavarja egyiküket sem, hogy EGYIKÜKKEL SEM szoktam beszélni, de azért ne kellejen nekem semmi a férfitól.
Pár nappal ezelőtt jöttem a suliba, és amint leszálltam a buszról, láttam, hogy valaki követ. Magas, nagy kabátban, szegecsekkel kivert cuccokban, zsebbe dugott kézzel, fején kapucni, arccal lefelé néz, nem is sejti, hogy tökéletesen megfigyeltem. Egyre gyorsabban jön utánam, én már futok, de így is jön. Megragadja a karomat, megfordít, és leteker egy nagy pofont. Én szédülve padlót fogok, vagyis betont, folyik az orromból a vér, a férfi megmarkolja a vállam, próbál felhúzni, de képtelen vagyok felállni, részben a rémülettől. Egy hangos ordítást hallok:
- Hééé!
A férfi elenged én csak bámulom az eseményeket; egy sokkal alacsonyabb, szinte kamasz fiú jön és nekiesik a férfinak.
Üti, veri, vágja, kettejük mellett még két másik ilyen korú fiú áll, nem akarnak beleavatkozni a dolgokba.
Bal egyenes, jobb horog, a férfi esik-kel, mindenhol véres, az orra tuti eltört, kapucnija lecsúszik a fejéről és a nő barátjál ismerem fel. Őszintén szólva nem vagyok meglepve, azon viszont, hogy valaki, aki nem Sergiu, jön és megveri, totál letaglóztam.
Egy egész fejjel kisebb, köpcösebb, nincs rajta semmi különös, barna haj, barna szemek, olyan,mint egy tigris. Egyedül félholtra vert egy szemmel láthatóan idősebb embert.
A férfi végül összeesett, a fiú egy utolsót belerúgott, ekkor kiköpte pár fogát és vért öklendezett. A fetrengő férfi pont elért a lábával, egy olyan picit rúgott engem fejbe, hogy elájultam.
A kórházban tértem magamhoz, Sergiu fogta a kezem, másik karomban egy infúzió. Már rég besötétedett, látom, ahogy kinézek az ablakon. Sergiu ugyanabban a ruhában, amiben reggel elment dolgozni, fáradtan ült mellettem.
- Szia! - üdvözlöm. Sergiu mosolygott, egy puszit lehelt a homlokomra. - Mikor jöttél be?
- Reggel, az angyalod behozott. Mindent elmesélt.
Fel akarok ülni, de Sergiu visszatart, visszalök az ágyba.
- Maradj nyugton! Agyrázkódásod volt.
- Ki volt ez a fiú és miért védett meg?
Ezekre a kérdésekre sosem kaptam választ, talán jobb is. Azt viszont tudom, hogy van valahol egy őrangyalom, aki akkor is vigyáz rám, ha azt hiszem egyedül vagyok.
2014. április 25.
U.i.: egy része kitalált, az eleje viszont igaz... mindenki döntse el maga. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése