Ezt a novellám egy nagyon kedves barátomnak és támaszomnak, SirXD-nek írtam. Nagyon köszönöm a sok segítséged, és örülök, hogy a barátod lehetek <3 Látod, mondtam, hogy meg tudlak hódítani, nem kell hozzá, hogy leigázzalak :)
Bip-bííp, bip-bííp...
- Mi a... - ébresztő. - Milyen nap van, hányadika?
- Mark, hétfő van! - Klyde, a szobatársam már hajnalban fel szokott kelni, megy le a kondiba és edz, reggel is, délután is. Igazi kidolgozott testű srác, mindenki irigy rá ezért, én nem. Nekem van elég rajongóm, de az a hála, hogy Klyde a haverom. Egyszer elsőben elgyapált egy srácot, mert azt mondta felfújtak a karjai... fél évig az intenzíven feküdt a gyerek, végülis jogosan.
- Klyde, te fogd be...
Életem egyik legnehezebb reggele volt; vasárnap estéhez képest se csaj, se buli, totál józan voltam, korán lefeküdtem, még vizsgákra se tanultam. A sportösztöndíjam meg fogom kapni, de ha Klyde így halad, többet fog kapni, mint én... de legalább a csajom nem happolja el; szőke, igazi buta barbie baba, csak a pom-pom lánykodás érdekli, és annyira rám van kattanva... nem akarom elzavarni, mert olyan jól esik a rajongása. Szeretem, ha körbe vagyok véve rajongókkal.
Nehezen keltem fel, szokásomhoz híven, télen nyáron boxerben alszom, ahogy most is, de mintha nem is lett volna rajtam semmi. Fogtam a törülközőm, célba vettem a tusolót, és olyan jól esett az a hideg zuhany... néha jobb, mint egy kávé. Hajmosás, jó vizesen végigcsörtetek a fürdőn és a hálón. Olyan jó érzés, mikor majd elvágódok a padlón, egy törcsivel körbetekerve, Klyde pedig ott röhögött rajtam. A kis buzi... mondjuk ezt is tudom róla; biszex. Még az a mákom, hogy rám nem mászott... nem is élné túl! De van csaja, és buzibárba is jár, úgyhogy nem kell félnem tőle... még.
Szóval törcsiben voltam, csatak vizesen, Klyde röhög, kávéval a kezében.
- Ne röhögj! - förmedek rá -, inkább hozz nekem is egy erőset!
- Jól van, csak meg ne üss! - Klyde kiröhög a szobából, én magamra kapom az esti boxert, a farmert, a pólót. Hátizsákba bele pár füzet, ceruza, toll, iszom a kávém komótosan, mikor Klyde az órájára néz.
- Basszus, öt perc múlva előadás...
- Mi van? - döbbenten nézek rá, fel sem fogom, mi van.
Klyde megragadja az egyik karom, a másikból kiejtem a kávéscsészét, ami csörömpöléssel törik darabokra. A keserű káve ott sötétlik minden egyes darabon, mi rohanunk a főépület felé, keresztül a friss virágokkal ültetett parkon, átugrunk egy padon, egy velünk szemben jövő osztályt kicsit megkavarva vágtatunk fel a lépcsőn. Berontunk egy előadásra... biokémia, a fehérjék és rokonaik. Mindenki bámul minket, mint valami csodabogarakat, mire megszólal a professzer.
- Attól, hogy maguk irányítják az egyetem sportrészlegét, még nincsenek feljogosítva, hogy megzavarják az előadásom! - az idős arc rezzenéstelen, haja cseppet Einstein-esen égnek áll, fehér köpenye suhan utána, mint Dart Wéder után. - Üljenek le és fogják be a szájukat!
Ez a prof egy kicsit golyós... megszállottja a biokémiának, mintha csak ebből állna az élet. Nah, mindegy, nem is lényeg, de a tesitanár szakhoz kell, szóval muszály végigülni.
Alig vártam, hogy vége legyen. Klyde magányosan jegyzetelt, én Hannah-val beszélgettem mobilom. Úgy bírom, neki sosem jó semmi, csak én vagyok a tökéletes. Szerintem igaza is van. Mindig kérdezi, hogy hogy áll neki a szoknya, a cipő illik-e a karkötőjéhez, nem kövér-e. Nem elég, hogy mindenhová megbutább barátnőjével, Kelly-vel megy, még a koliszobánkba is fel szoktak jönni, körmöt lakkozni, ha éppen nincs kedve manikűröshöz menni. Annyi pénzt, amit ő költ egy hónapban, az ösztöndíjam sem takarja... de imádom, ahogy véd, harcol értem a barátnői előtt, mintha senki nem nyúlhatna hozzám. Pedig néha nem bánnám, ha egy-egy Kelly típusú lány kezelésbe venne...
Még két ilyen előadásom volt, egyik unalmasabb, mint a másik. Nem késtem a kosáredzésről, ahogy szoktam, Mr. Scott meg is jegyezte.
- Mark, talán most hamarabb végeztél Hannah-val? - nagyon bírom a csípős humorát, bár erről a témáról nem tud leakadni. Egyszer ezért késtem, és Klyde beköpött, azóta... lassan másfél éve.
- Igen, edző bá, mennie kellett fodrászhoz, mert holnap buliba megyünk. Tudja, ez a női izé... - nagyon is jól tudja; a felesége helyes kis szőrös mamuszkának használja, egy konkrét papucs a hapsi a házasságában. Nem csoda, hogy nincs gyereke.
Erre a beszólásomra nem is tud mit mondani.
- Na jól van, valami komolyabb edzéstervet kéne bevezetni, mert el fogtok kallódni, mint a kedves Arcorse Úr - átkarolja a vállam, maga mellé ránt. - Ugyanis, egy bizonyos Mr. Black kereste a minap.
Amint ezt a Mr. Black nevet kiejtette, mindenki elhallgatott, ránézett döbbent arccal, köztük én is. Ez az említett Aaron Black az LA Lakers menedzsere, a kosarasok álma, aki csak akkor jön el egy edzésre, hogy igazoljon egy játékost... és most az edző Rám célzott... mi fasza lenne már; vagyok olyan jó, hogy a világ legjobb csapatába akarnak leigazolni. Ezt este meg kell ünnepelni!
- Mark, remélem megérted, hogy ma nem jöhetsz be edzésre! - alig figyeltem rá...
Innentől kezdve, mint akit kikapcsoltak. Kimentem a pályáról, a mezemben ültem be egy totál ismeretlen tanár órájára, Hannah mellé. Hannah, mint akit nyakon öntöttek egy vödör hideg vízzel, rémült tekintettel nézett szótlanul tíz percig.
- Mark, leégetsz, mit keresel itt? - kérdezte.
- Megyek fel a koliba, gyere fel te is! - óra közben kigyalogolok, felmegyek a szobánkba és arccal levágódok az ágyra.
A felhők között járok, a mennyekben, azt csak az érti, aki átélt már hasonlót... Michael Jordan is ebben a csapatban lett híres, meg sok más kosaras is.
Klyde nem is szólt érte. Miért csak most jut eszembe? Nem is figyeltem mit szólt.
Csörög a telefonom, ismeretlen szám... muszály felvennem, ki tudja, talán az edző hív vissza a csapatba...
- Hallo, Mark Arcorse? Aaron Black vagyok, megszereztem a számát, tegye szabaddá a délutánját, edzésre jön ma háromra a pályánkra. Jön, vagy jön? Nem fogadok el reklamációt! Itt van?
- Itt vagyok igen. Ott leszek.
- Jól van, ott találkozunk. - puff, kinyomta.
Imádom magam...
- Mi volt ez? - Hannah bevágja az ajtót, vörös fejjel ront felém, várom, hogy lekeverjen egy nagy sallert. - Mi az, hogy beülsz egy órára velem, ráadásul mezben? Megbeszéltük, hogy én sem ülök veled egy órára, pláne nem miniszoknyában! Most mit fognak mondani a csajok, ez olyan gáááz!
Az ölembe rántom, csókolom, mint anno, mikor gimiben elvettem a szüzességét. Meglepett, de olvad a karjaim közt, bárhogy tudnam irányítani.
- Leigazoltak a Lakers-höz! - súgom az arcába. - Ma háromkor lesz edzés, és Scott nem akar látni többet a csapatban.
- ÁÁÁÁÁ , ez nagyon jóóóóó! - felugrott, ugrálni kezdett a szoba közepén, mint egy kislány.
- Este ünneplünk! - súgtam neki, felkaptam egy hátizsákot, rohantam a motoromhoz, hogy odaérjek. Gyönyörű, krómozott Harley, pezsgőszínben, senkinek nincs ilyen az egész egyetemen. A huszadik szülinapomra kaptam, Hannah volt az első, akit vittem rajta. Párszor sikerült elhagynom magam mögül, meg mindig visszamászott a nyergembe...
120-szal robogtam végig a pálmafákkal övezett úton, alig, hogy leparkoltam, Mr. Black már velem szemben volt.
- Felkészült? - kérdezte. - Nem fogadok el semmilyen reklamációt, innen csak akkor mehet el, ha én azt mondom. Értve vagyok?
- Igen, uram.
Meg sem mertem mukkanni, bekisért a pályára, ahol nálam legalább egy fejjel magasabb, hivatásos kosarazók játszottak. Mindegyik egyenmezben, cselezgettek, dobáltak, rám sem néztek. Az edző sehol, Mr. Black kezd el tapsolni, hogy mindenki rá figyeljen.
- Halihó emberek, ez a srác Mark, most hoztam, játszatok vele! Jó játékos, a csapata kapitánya volt, úgyhogy remélem gyorsan befogadjátok.
Azzal elment. Én a magam kis egyetemi mezemben forgolódtam a fiúk körül, próbáltam tőlük elvenni a labdát, párszor sikerült is, de többször volt, hogy egyedül maradtam a pálya szélén, lihegve támaszkodtam a kezeimre. Ilyenkor szóltak, de egész barátságosan, hogy menjek vissza játszani, nehezemre esett, mert bár sokszor tartottunk mi is kemény adzáest Klyde-dal, de ez még annak is a teteje volt.
A végén örültem, hogy eltaláltam a motorig, ő vitt haza. Az öltözőben tusoltam, magamra húztam a váltás cuccom, és hasított vigyorral dőltem a koliban az ágyamba.
Arccal lefelé voltam, mikor valaki benyitott. Félig már aludtam, de mikor az a valaki elkezdte felfelé húzni a hátamon a pólóm, végighúzta az ujját a gerincemen, tudtam, hogy Hannah az. Egy erintéséből felismerem, nemhogy a nyögéséről... persze van olyan kis szuka, hogy engem kényeztet és ő nyög.
Puha ujjaival benyúl alám, az ágyékomhoz, érzi, hogy kemény vagyok. Úgy fordulok, hogy magamra rántsam, amitől persze megijed egy kicsit. Fogom, mint egy porcelánbabát, szája az enyémet keresi. Kezem már rég a derekára karoltam, finom kis teste belesimul a karjaimba. Megszokott hely ez neki, de mindig szerette, nem tudom kivel feküdt össze helyettem, de azzal a sráccal biztos nem olyan, mint velem. Tudom, hogy vannak ilyen alkalmak, ismerem Hannah-t; én a suli és a kosár miatt nen tudom kielégíteni eléggé azt a formás fenekét, ezért néhány sráccal egyéjszakás dolgokba megy bele. Féltékeny leszek, ha erre gondolok, hogy más dugja az én csajom, ezért akaratlanul is harapdálom, szorítom, szenvedjen azért, mert mások megkívánják! Magam alá gyűröm, recsegéssel szaggatom le róla a legújabb, legmárkásabb, legdrágább ruháját, melltartó nincs is rajta... felkészült. Parányi tanga takarja mézédes punciját, szirmai finoman szétnyílva engem várnak. Félrehúzom a tangát, belenyalok... erre ő hangosan felnyög. Keze a tarkómon van, túrja a hajam, húzza a fejem, hogy jobban érezzen. Két ujjal hatolok belé, amitől kicsit összerándulnak izmai, fejét hátrahajtva nyög és sóhajt... zene füleimnek. Ujjaimmal megkeresem azt a pici pontot, amitől mindig elélvez, ahogy most is... fehér, édes nedve a nyelvemre folyik, én csak nyelem, mint a vizet.
Piheg, liheg, mint aki martont futott, teste egyre jobban lenyugszik. Ám mindez nem elég neki; a hátamra fordít, hogy lefeküdjek, lerángatja rólam a nadrágot, a boxert, kibújtat a pólómból. A farkam szinte ég, annyira áll, Hannah bekapja a makkom... alig várom, hogy újra beleélvezzek forró puncijába. Nem sokáig nyalja, körözget rajta, de nagyon jól csinálja. Belemarkolok szőke hajába, és istentelenül baszni kezdem a száját. Néha felköhög, de élvezi ő is... tudom.
Kattan az ajtó, bejött valaki.
- Társulhatok? - Kelly, Hannah legjobb barátnője jött be. Felcsillant a szemem; sosem csináltam még két csajjal, de nagyon vágytam már rá. Kívántam Kelly-t párszor, de sosem vitt rá a lelkiismeretem, hogy megdugjam. Most itt az alkalom.
- Gyere az ölembe! - mondtam. Hannah kicsit meglepődött, de az éjjeliszekrényre mutattam. - Az a tiéd! Szülinapodra vettem, de most nagyobb szükséged van rá!
Kivette a rózsaszín, hosszú vibrit, azonnal a szájába vette. Kelly gyorsan levetkőzött, rámvetette magát. Nyalt-falt, de csak Hannah-t tudtam nézni, ahogy a gyér fényben simogatja a vibrivel a punciját, majd odailleszti és egyre mélyebbre nyomja. Húzogatni kezdi, ki és be... ki és be... Mélyeket sóhajt, csukott szemmel s tátott szájjal.
Kelly eközben az ölembe ült. Beillesztette magának a farkam, és lovagolni kezdett. Azt sem tudtam hová figyeljek... A barátnőm vibrivel játszik, közben a barátnője engem lovagol.
Megcsókolom Hannah-t. A számba nyög, mire Klyde-ot pillantom meg mögötte, amint nyalja. Két szeme látszik csak ki Hannah feneke mögül, azok is csukva.
Kelly egyre gyorsabb, nem bírom már sokáig... Hannah szájától elválva nyögök egy hangosat, összes spermám Kelly-be spriccelem, Hannah felsikít az élvezettől, amint Klyde nyalja. A vibri már ekkorra biztosan tövig merült belé...
Hannah rábukik a hanyatt fekvő Kelly gecitől ázó puncijára, Klyde Kelly szájába teszi acélkemény farkát. Hannah mindent kinyal, amit csak tud, nyelvét még bele is dugja a kis punciba, mialatt Kelly a szájába nyomott faszt szopogatja.
Kis idő múlva Klyde is telespricceli Kelly-t, mire ő elélvez, Hannah-val a lábai közt.
Én simogattam a farkam, de addigra már kész voltam egy újabb körre. Hannah persze észrevette, bele is ült az ölembe. Ezúttal felültem, ő átkarolta a nyakam, csókolóztunk közben.
Benne maradtam akkor is, mikor az ágyon áfordultunk, én kerültem fölülre. Nem bírtam megállni... csak löktem és löktem és löktem... Végigkarmolta a hátam, a nyakam szívta, de nem kegyelmeztem neki, hangosan csapódtak neki a golyóim.
Hatalmas nyögéssel mentünk el, szinte egyszerre... mindenem bele engedtem a kis éhes puncijába.
Amint kihúztam belőle, leborultam az ágy közepére. Hannah odabújt mellém az egyik oldalra, Kelly a másikra.
- Te egy vadállat vagy... - pihegte Hannah.
- Tudom. - diadalmas mosoly ült ki az arcomra, karjaimat a fejem alá tettem, mint valami császár. Boldog voltam; elértem azt, amire mindig is vagytam: leigazoltak egy híres csapatba és két csajjal bírtam... Büszke vagyok magamra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése