Tiszteletlenség-e, hogy a főnökömről írok? Hogy elmesélem, milyen rendes, segítőkész és persze jó pasi? Igaz, kapuzárási pánik előtt áll, de még viszonylag nyugodt. Derek-nek nevezem, egy bútorgyár főnöke egy barátjával, John-nal. Mindketten erős, példamutató férfiak, csak, mint hozzájuk illő dolog, szemtelenek.
Hozzájuk ment dolgozni egy nyáron Ronita barátnőm, akinek persze tetszett is; szereti a fa illatát, a pezsgést, hogy sosem unatkozik, a többi munkatársat, akik megnevettetik. És ki ne hagyjam az imádott dolgok sorából Dereket! Magas, legalább százkilencven centi, talán sötét lenne a haja, de ki tudja, mert annyira kicsire van vágva, messziről kopasznak látszik... de ha tudnátok, milyen jól áll neki! Sötétbarna, csillogó szemei vannak, mint egy kisfiúnak, arcéle határozott, kemény. Arca önmagában tökéletes lenne, ha nem lenne olyan, mint akit állba vágtak. Vállai szélesek, karjai nem dagadnak a sok izomtól, de nem egy puding ám a srác! Ha nem tudnám hány éves, azt mondanám rá, a tini. (Igen, édes Derek, ezt is tudom ám :) )
Lábai izmosak, ebben biztos vagyok, feneke gyönyörű kerek, egy dinnyére hasonlít, inkább két félre, egymás mellett, amin a nadrág afféle vattacukor borítás, amibe az ember azonnal beleharapna...
John is jól néz ki; ő magasabb Dereknél, talán egy egész hüvelykkel, barna, halántékán sármosan őszülő, fiatalos lendületű pasas. Enyhe sörpocakja látszik a fehér póló alatt, amit naponta visel, testéről árad a krókusz illat. Határozottabb, szigorúbb, tanár-típus, rengeteget megállnak Derekkel nézegetni a munkásokat, terszészetesen Ronitát is. Utána fütyültek az első naptól kezdve, Derek még folytatta is, napokon, heteken át, míg John szerényebben csinálta; akkor, ha Derek nem látta, vagy nem volt dolgozni.
Derek az első pillanattól kezdve szimpatikus volt Ronitának, amit szerintem ő is észre vett, gátlástalan módon ki is használta! Tépkedte a lányon lévő fóliakötényt, kacsintgatott, becézgette, azt mondta "cica", "csibém" erre Ronita csak mosolygott. Mi egyebet csinálhatott volna egy olyan pasival, aki bármit megkap, szerelemre viszont elég az a barátnő, aki otthon várja meleg vacsorával. Bármilyen női rajongást meg tud szerezni magának, csak egy kis színészkedés kell hozzá. (Pletykák szerint minden nőt a magáévá tett, aki csak a gyárba ment dolgozni... ki tudja, igaz-e... )
Ronita eleinte nagyon jóképűnek és rendkívül bunkónak ismerte meg Dereket.
- Hol voltál tegnap? Nem jöttél be! - kérdezte egy délelőtt Derek.
- Dokinál voltam. - Ronita nyers válasza még jobban felajzotta a férfit.
- Csak nem vagy terhes!? Én vigyáztam! - emelte Derek a kezeit a mellkasa elé, közben sunyi vigyor ült a szája sarkában.
- Dinka ökre... - Ronita csak így emlegette Dereket, amikor ilyen beszólásai voltak.
Ám nem volt ez így egész nyáron.
Hűvös hétfő reggel volt, egy sötét bőrű fiúcska jött Derekkel a gyárba. A férfinél egy fejjel alacsonyabb, vékonyka, fekete hajú, tizenöt körül lehetett. Derek simogatta, nyakába akasztotta a kötényt, megkötötte a derekánál, kesztyűt adott törékeny ujjaira. Megmutatta mi lesz a dolga, közben ő csinálta egy kicsit. Kipucsított egy kicsit, kerek fenekét felkínálta, mint egy szelet tortát.
Később sem hagyta ott a fiút, reggelinél, ebédnél levette a kötényt, a kesztyűket, apai gondoskodással fogta a fiú fejét, hátát veregette, dicsérte, hogy jó munkát végez.
- Ez meleg! - gondolkodott Ronita magában. - Tuti, hogy meleg. Ha lila foltok vannak a fiú nyakán, akkor a szeretője. Ekkora bakot lőni! Jó pasi, körbe van rajongva jobbnál jobb nőkkel, erre neki egy fiú hamvas kis farka kell...
- Ki ez a gyerek, hogy ennyit foglalkozik vele Derek? - kérdezte Ronita az egyik régebb óta itt dolgozó férfitól.
- Nem tudom, de naposcsibe még!
Órákkal később elkapott pár szót két nő beszélgetéséből.
- ...alig van tizennyolc éves... és elhozza dolgozni.
- Kiről van szó? - Ronita kíváncsian fülelt.
- David-ről, Derek öccséről. Még nem is nagykorú, diákmunkára hozta el.
- Az öccse? - Ronita döbbenten áll, kezében egy doboz csavar, majdnem elejtette.
Tehát mégsem a szeretője. Istenem, akkor van esély rá, hogy engem is megpróbál összeszedni egy kalandra? Nem, az egy rémálom lenne... az álmok sötét hercege, aki megnyerő modorával lopja be magát a kislányok szívébe, és amikor a legközelebb van hozzá, akkor döfi bele a szívet tépő fájdalom hatalmas tőrét, még meg is forgatja. Mindig akkor van ott, amikor az ember lánya a legkevésbé számít rá, belopózik az álmok kertjbe, és megfeketíti az éltető forrásvizet, hozva ezzel bűnt és mocskot minden élőlényre, aki csak hozzáér.
*
Napok teltek el. Ronita tovább szemezett Derekkel, egyre többet beszélgettek, egyre jobb hangulatban, jókedvűen, mígnem egy napon a lány ebédelni akart menni. Nem volt váltása, aki folytassa a munkát addig, amíg ő vissza nem jön, csak egy karbantartót kérhetett meg erre. Bejárta az üzem egész területét, mire az udvaron akadt rá a csont és bőr, negyvenes, kopaszodó férfira.
Mikor megpillantotta, egy másik dolgozóval beszélgetett. Kiállt az épület szélére, ami egy nyitott ajtójú szoba volt, ide járnak az emberek cipőt takarítani a forgácstól és zsírtól. Lépcsővel lehetett lejutni az udvarra, ahol akkor Derek jött fel.
Ronita szíve a torkában dobogott, amikor a hatalmas test fölé magasodott, átkarolta bal kezével a derekát. A lány hátrált a szoba faláig, ám Derek ment vele.
- Ennyire szeretnéd? - Ronita hangja gyengének hallatszott, nem is gondolta át, mit mond.
- Ahogy látom, te is akarod! - Derek hangja sziklaszilárdan csengett, csak halkan. Ronita vérnyomása az egekbe szökött, szemei Derek ajkán akadtak. Ha akkor megcsókolhatta volna...
Végül a fehér ruhán állapodott meg a tekintete, erőtlenül próbálta ellökni a férfit. Derek vette a lapot, lassan elengedte Ronitát, és anélkül, hogy visszanézett volna rá visszament John-hoz.
*
Négy nap telt el ezóta, közben egy hétvége. Derek talán felmondott? Megijedt, mint Ronita, vagy csak elment a kedve az egész munkától? Ugyan már, hiszen csak két hónapról van szó!
Az élet útjai kifürkészhetetlenek, fene tudja, összejönnek-e, akár egyetlen kósza éjszakára, vagy Derek csak szédíti Ronitát egész nyáron át...
2014. július 26.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése