picture

picture

2014. október 27., hétfő

Vágyak útja...nehéz dolog 2 - gay +18

  Kivágódott az ajtó. Luke ijedten ugrott ki az ágyból, Marisia hatalmasat sikított. A baba először meg sem szólalt, de amint egy fekete maszkos férfi benyúlt érte a kiságyba, megeredt a hangja. A férfi megnyugtatta, szájába tette parányi cumiját, és azt mondta:
- A kislány most velünk jön. - fogta magát és kisétált az ajtón.
  Luke meg sem mert szólalni, Marisia sírni kezdett, amikor a férfi kiment. Egyetlen kislánya elrablása a kétségbeesésig kergette az asszonyt, pláne, hogy több férfi jött be a szobába, lefogták a rémült szülőket, majd megközözték őket.
- Nos, a lényeg csak egy - kezdte a monológot egy másik maszkos férfi -, ha engedelmeskedtek nekünk, nem bántjuk a gyereket. De ha nem, akkor nagyon rossz vége lesz...
- Mit akarnak tőlünk? - Luke hangja határozott volt, kemény, apához méltó. Ám erre egy gyomorszájba vágást kapott egy maszkostól válaszul.
  Marisia elveszettnek érezte magát; férje alig tud valamit tenni, gyermeküket pedig szó nélkül elvitte egy idegen... a legborzasztóbb, amit egy nővel meg lehet tenni.
- Nos, amit kérünk, igencsak szerény kérés, de tudjuk, hogy a kislányért megteszitek! - folytatta a maszkos.
  Egy autóba tuszkolták őket, szájukat, szemeiket bekötötték. Hosszú órákig autóztak, a fülük mellett hallották az aszfalt surlódását, vonatkerék zakatolását, vízcsobogást, hajókürtöt.
  Végre megálltak. Egy rémálomba csöppentek, és fel sem ébredhettek, addig nincs nyugvás, míg a baba nincs biztonságban. Egyértelmű, hogy bármit is kérnek tőlük, azonnal teljesítik, ha kell mindketten.
  Csakhogy ezzel volt a probléma; Marisiának egyszerre hét, vadidegen férfit kell kielégítenie Luke szeme láttára, a kislányuk jelenlétében.
  Luke amint ezt meghallotta, kitépte magát a két férfi szorításából, felesége elé állt védelmezően. Ám ez is hiába volt; két férfi ütötte, verte a hasát, derekát, hátát, sőt, még egy szexis monoklit is kapott, amire Marisia nem reagálhatott, hiába találta őrítően vonzónak.
  Ez volt a jel, amire a hét szexéhes férfi letépte magáról a ruhát, farkaik égnek meredtek, és nekiestek Marisiának. Leszaggatták róla a ruhát, hiába sírt, nem érdekelte őket, egyik a szájába tette, másik a pinájába, a maradék csak fogta ahol érte és verte a saját farkát. Luke próbált szabadulni, rángatta a kezét, de nem engedték. Ekkor hallotta meg azt, amire legkevésbé gondolt volna... Marisia nyögdécselni kezdett. Egyre jobban élvezte, ahogy egyik pasi a másik után élvez hol a szájába, hol a pinájába, meggyötört testén folyik a sok sperma, ráadásul még ő is elélvezett... négyszer. Néha-néha az egyik nyalta a gecis puncit, erre hangosat nyögött.
  Luke nyála elkezdett csorogni - persze nem szó szerint -, milyen jó lenne kinyalni most a feleségét, utána lenyalogatni azokat a fincsi faszokat!
  Az volt a szerencse, hogy mindezt a fogvatartói látták. Ahogy elengedték, kezét is kioldozták, a férfi kiéhezett kutyaként vetődött a sok, puncinedvtől édes, álló farok közé. Rögtön kapott egyet a szájába, odaadóan szopta is, közben felesége tekintetét kereste.
  Marisia látta az egészet, ahogy Luke majd‘ felfalja a tekintetével, ahogy éhesen szopja a kapott jutalmat. Egyáltalán nem volt sem dühös, sem féltékeny, sem szomorú, sem meglepett. Hallotta, hogy Luke-nak voltak korábban kalandjai férfiakkal, de nem firtatta a dolgokat. Úgy volt vele, ha akarja, úgyis elmondja. Addig is, inkább csak élvezte.
- Nézd, a kis köcsögöt! - szólalt meg az egyik maszkos. - Őt is helyre kéne tenni!
  Erre egy férfi megmarkolta Luke seggét, felemelte, nyáltól úszó farkát tövig döfte a puha halmok közé. A házaspár szája közben összeért. Mindkettejük kéjes nyögése töltötte ki a szobát, amikor csak tudtak, csókolták egymást.
  Időközben hagyni kellett egy kis pihegőt, ezt kihasználva Marisia hanyatt dőltötte férjét, beleült merev farkába és lovagolni kezdett. A maszkosok nem bírták ki, hogy ne folytassák; amíg a nő Luke-on lovagolt, férje szerszáma a pinájában, addig egy másik férfi a fenekébe hatolt. Két férfi eléjük állt, a fejükhöz, farkaikat a szájukba tették, Luke fejjel lefelé szopott, Marisia nyögés közben nyalogatta a kapott faszt. Nyelve körbe-körbe járt, nyála csorgott a makkra, nyüszített is.
  Csodával határos módon a két férfi egyszerre élvezett Marisiába, ő csak csókolta Luke-ot, nyakát szorította, míg mindketten erőtlenül kapaszkodtak egymásba. A világ leszűkült kettejükre egymás karjaiban, a sok mocsok, szex és élvezet már mögöttük volt, még a baba is ezután jutott eszükbe.
- Mi lesz a gyerekkel? - Marisia könyörgő tekintettel nézett az egyik sarokban álló férfira, aki maszk nélkül nézte a meztelen nőt, alatta férfjét, és a lehiggadt maszkosokat, akik immár lankadó szerszámmal keresték ruháikat. Mind elvonult, a párt egyedül hagyták a szobában.
- A gyerek jó helyen van! Amikor hazamentek, már édesen fog aludni a kiságyában.
- Luke, hogy megyünk haza? - Marisia-n végignézett férje.
- Nekem így is jó vagy! - Luke apró, gyors csókot lopott felesége arcára.
- Azt sem tudom, hol vagyunk!
- Haza fogtok találni, nyugodjatok meg! - szólt a maszktalan férfi. - Ha meg akartok szabadulni, akkor gyorsan lépjetek meg, mert ezek a faszik nem cécóznak!
  Luke felállt, felhúzta nadrágját, levette pólóját, ráadta Marisiára, kézen fogta, és abban az ázott papucsban indultak el a reggeli nyüzsgésben, nem törődve az embersereggel, akik megbámulták a félmeztelen férfit a lenge pólóban flangáló, igencsak szutykos nővel.
  Meg sem álltak hazáig, rémülten nézték a romhalmaz lakást, amit a maszkosok hagytak maguk után. Mindent szétvertek; az ablakokat, a székeket, asztalt, a vitrint, benne a felbecsülhetetlen értékű ólomkristály örökséggel, borosüvegek maradéka látszott a falakon, ruhák szétdobálva. Még jó, hogy fel nem gyújtották az egész házat!
  Mindez őket cseppet érdekelte őket, csak a baba otthon, biztos helyen legyen.
  A hálószoba ajtaja nem volt a helyén, ökölnyomok éktelenkedtek rajta, sötét lyukak, foltok, mögötte alig látszott valami. Csak egy halk szuszogás hallatszott, egy éppen hallható kis szusszanás, csak annyi, hogy az hallotta, aki figyelt.
  Semmi más nem állt ennyire érintetlenül, csak a függönnyel szegélyezett, rácsos babaágy.

2014. Október 26.

Michelle - Életem titka - leszbi +18

  Kyoko volt a legszebb csaj, akit valaha láttam; rövid, vörös haj jól illett a vékony, zöld szemekhez, a sápadt, hófehér bőrhöz. Apja egy francia katonatiszt, anyja egy japán tanárnő a suliban, francia-japán szakon. Én is hasonló vagyok hozzá abban, hogy nekem anyám francia, apám félig francia. A normandiai partraszállás után a papi nem akart hazamenni Washingtonba, itt maradt a nagyival Párizsban.
  Ezen kívül semmiben nem hasonlítunk. Ő egy teljesen átlagos csajszi; imádja a cicákat, a kutyusokat, nem cigizik, nem drogozik, csak leszbikus. Mázlimra én azon kevesek közé tartozom, akik tudják róla. Tesire mindig ketten megyünk be utolsónak, ha akarom, ki is nyalom a kis punciját. Nagyon élvezte addig, amíg el nem mondtam neki a saját titkomat. Shemale vagyok. Erre ő teljesen lesokkolt és azóta elmúlt három hónap. Hozzám se szól, pedig ha tudná mennyire kívánom, akárhányszor meglátom. Tudom, hogy volt pár lánnyal, de fiúval sosem szeretett volna együtt lenni, ezért is félek. Három hónapon át csak tengődök, nem tudom mit csináljak. Anyu nagyon rendes velem, segít, ha baj van, de ebben hogy tudna... egy olyan lánynak adott életet, aki nem lehet anya, ráadásul biszexuális.
  Ki kéne békítenem valahogy. Álljak elé egy csokor virággal? Vagy egy tábla méregdrága csokival? Nem ilyen felszínes, ismerem már...
  Még akkor is ezen gondolkoztam, amikor a mellettem lévő fülkében tusolt egy nyár eleji, év vége felé közeledő forró napon, egy kimerítő tesióra után. Számtalanszor láttam vékony, karcsú testét, finom hamvas bőrének illatát éreztem, a farkam már úgy állt. Azon a napon is mi maradtunk utoljára, még a sminkelős csitribagázs is elment. Egyszerű, de átláthatatlan zuhanyfüggöny takart el minden ilyen fülkét, ezért is akartam ezt kihasználni. Egyszerűen átmentem hozzá.
  A haját mosta, nekem háttal. Hófehér bőrén szánkázott lefelé a hab, halkan dúdolt valami dalocskát. Mögé léptem, ügyelve, hogy ha megijed egyikönk se csússzon el. Kecses nyakára adtam egy kis puszit.
- Mit keresel te itt? - rivallt rám hirtelen. Tudtam, hogy így fog fogadni, de nem gondoltam a folytatásra.
- Nem tudom mit mondjak. - képtelen voltam szégyenemben a kövezetet nézni, annyira gyönyörű volt, ahogy kezeit falatnyi mellei elé tette. Én csak a szerszámom fogtam, ne legyen neki annyira szembetűnő.
- Akkor húzz el innen! Látni sem akarlak!
- Nem megyek el! Túlságosan kívánlak!
  Kezeimet csípőjére tettem, egész közel húztam magamhoz. Alig tudott levegőt venni, valahogy, valamiért mindig ilyen nagy hatással voltam rá. Szemeim az övéibe fúródtak, akkor is nyitva voltak, mikor szám cseresznyepiros ajkaira tapadt. Forró csók, a karjaimba olvadt. Nem sokszor csókolóztunk, de akkor sem ilyen vadul és szenvedélyesen. Nekinyomtam a csípőmet, tudja meg, mennyire kívánom! Hangosakat nyög, teljesen el lett varázsolva... ennyire kívánna? Végülis, nem tudom, hogy volt-e valakivel ezalatt a pár hónap alatt.
  Melleink egymásnak feszülnek, nem is érdekel, ha van valaki a közelünkben.
  Nem tudom, hogy fogjak neki. Nem tudom szüz-e még a kis puncija, kívánja-e, hogy magamévá tegyem, vagy csak egy gyors nyalásra vágyik. De igazából nem is érdekel egyik sem. Vágyom rá, ez kétségtelen.
  Benyúlok a lábai közé, simogatom, ő kis terpeszbe áll, karjaival a nyakamba kapaszkodik.
  Elengedem egy pillanatra, hogy levegőt vegyek, de ő elfordul tőlem, közben a meleg víz ugyanúgy folyik ránk. Haja arcára tapad, kis kezeivel karja felső részét karmolássza, kis híjján a vére folyik.
- Michelle... - hangja gyenge, erőtlen, háttal áll nekem. - Én... nem tudom mi van velem. Te vagy az első shemale, akivel eddig találkoztam, de beléd szerettem.
  Mi van? Lemaradtam valamiről? Egy leszbi belezúg egy shemale-be? Ez ugye most valami kandikamera?
- Hogy érted ezt? - elképedve állok mögötte, nem vagyok biztos benne, hogy őt fogjam, a legjobb barátnőmet, vagy a farkamat, hogy szét ne robbanjon...
- Sokszor álmodtam rólad. - alig hallom amit mond. - Sosem voltam fiúval, de mióta tudom, mi vagy, egyfolytában csak erre gondolok; milyen jó lenne egyszer veled!
- Csak egyszer?
- Azért ne bízd el magad ennyire! - visszafordul felém és nevet. De hiányzott már nekem ez a mosoly!
  Finoman megcsókol, keze a hasamon kalandozik, cirógat, köröz a köldökömnél, mire leér a farkamhoz, majd‘ eldurranok. Puha kezével körülfogja rudam, lassan kezdi húzogatni a bőrt. Bizonytalan, ez kétségtelen.
  Halk nyögéseket hallatok, kezeim selymes hajába túrnak, amint csúszik lefelé a hasamon. Csak a farkam hegyét kapja be, nyelvével köröz rajta párat, mire én odakapok, elszorítom sziszegve a tövét. Nagyon kicsi kellett volna a csúcshoz.
  Hatalmas szemekkel néz rám, de felhúzom magam elé. Csókolom a száját, a nyakát, szinte felfalom, csak az enyém legyen! Ölelem a derekát mindkét karommal, nehogy kicsússzon a kezeim közül.
  Megfogja a farkam, dörzsölgeti magához, szőrtelen, selymes bőréhez, közben huzogatja rajta a bőrt. Mikor becsúsztatja szirmai közé, érzem milyen forró, nedves és csúszós.
  Ha szégyen, ha nem, sosem csináltam még és nagyon jól esik. Csak tátogok, mint egy kacsa, ő viszont pontosan tudja mit hogyan kell csinálni.
  A csípőjénél fogva megfordítom, lenyomom a hátát, a csempébe támaszkodik. Nem bírom ki, alányalok, dugom a nyelvem, ameddig csak bírom, halkan nyögdécsel, csípője máris mozog.
  Amint felegyenesedek, nyomja tovább a kis fenekét az ölembe. Kerek, gyönyörű fehér kis segge van, puha a bőre is. Türelmetlenül várja, mikor hatolok belé... A farkam úgy csúszik be, mintha már ismerné a helyet. Kicsit fáj, kicsit szűk, de isteni érzés.
  Lököm, és lököm, és nem tudom abbahagyni...
*
  Nem maradtam észnél, képtelen voltam logikusan gondolkodni, nem érekelt a telefoncsörgés, a hangok a termek felől, egyszerűen belevesztem ebbe a mesebeli szituációba.
  Arra biztos emlékszem, hogy nem bírta ki szó nélkül, folyton nyögött, nyüszített, kívánt. Egy idő után felemeltem, lábait a derekam köré fonta, és csókolt, miközben én löktem neki. Finoman mozgott, nehogy elvigyen a lendület, fejét hátradöltötte, ekkor a nyakát nyaltam, majd a melleit. Átkarolva tartottam akkor is, mikor elélveztem... bele a szűk kis puncijába, mintha egy bomba robbant volna a farkamban. Ő is remegett, ha jól vettem észre, pár pillanatra el is ájult.
  Csodálatos volt finom testét tartani, boldoggá tenni nemcsak a pillanat kedvéért, hanem szerelemből. Igen, eddig is szerettem, talán jobban is, minta legjobb barátnőmet, de most tudatosult, hogy szerelemből szeretem. Az egész lényét, a testét, a lelkét, a hibáival és erényeivel együtt, bajban, örömben egyaránt.
*
  Amikor bejelentettem anyuéknak, hogy együtt vagyunk Kyoko-val, nagyon örültek. Nem kellett nekik magyarázkodnunk, ha elmentünk valahová, mindenki tudta, hogy barátnők vagyunk... csak azt nem, vagy nem mindenki, mogy mennyire szoros ez a barátság.

2014.

2014. október 25., szombat

Capital game

  Életem egyik legjobb filmje, igaz, kell hozzá egy kis angol nyelvtudás, de megéri az érzelmek, a történet és persze a szereplők miatt is!
  Ha van kedvetek megnézni, itt találjátok a linket, jó szórakozást mindenkinek!!

Pusszantás ;)

http://www.youtube.com/watch?v=bB6ws0UGZ4A&feature=youtube_gdata_player

2014. október 17., péntek

Újabb pillanatkép

  Komor, sötét nap van ma. Egész nap esett, ezt mindenki utálja körülöttem, ráadásul péntek, a lustaság napja. Le vannak törve, fáradtak, semmire sem használhatók, ahogy én sem.
  A buszmegállóban ülök, körülöttem emberek, akik menekülnek a zuhogó eső elől, divathoz illően feketében, vagy legalábbis valami sötét színben, ami engem kifejezetten lehangol. Alig kapok valamicske félnyt, éppen csak annyit ad a telefon is, hogy az orromig lássak.
  Ekkor jelenik meg előttem egy férfi... hatalmas, szikár, sötét az arca, de a feje kopasz, az a gyér fény glóriaként látszott körülötte. Szemei feketén csillogtak, szilárdan a szemembe nézve jött felém. Egyből két dolog jutott eszembe: az egyik, hogy ez Derek, a másik, hogy meghalok. Nem szándékosan írtam pont Derekről, tudom, hogy elegetek van belőle, de kb őt tudom így elképzelni...
  Egy fél lépéssel előttem elfordul, de amikor előttem áll, egy pillanatra valamit üzent a tekintetével. Fogalmam sincs mit, de valamit mondott. Annyira megijesztett, ki nem megy a fejemből, az a hideg, vagy meleg tekintet... nem is tudom. Akkora test olyan tekintélyt parancsolóan a lelkem mélyére hatolt csupán a szemeivel.
  Most, így utólag belegondolva, kicsit csábító is volt; jön velem szemben egy férfi, sötét, titokzatos tekintettel, egy mosoly, egy röpke kacajra emlékeztető kis rándulás sem látszott rajta. A megtestesült rémálmok csábos hercege.

2014. október 12., vasárnap

A zsidó lány - leszbi

  Mirjam, különlegesség. Nem izraelita vallású, keresztény, de a vére zsidó és persze a neve. Nagyapja orvos és mily meglepő; homeopátiás doktor. Anyja a nagymamára hagyta a lányt, had‘ tanuljon, a család vesztére. Édesapjával életében kétszer találkozott, pedig már igencsak érettnek mondható; tizenhét éves, vékony, magas, meseszép teremtmény. Jelleme is... ha nem lenne ilyen borzasztóan elutasító.
  Megvan a maga kis elit közege, ahová senkit nem fogad be, legyen új, vagy régi ismerős. Egész nap az iskolában vígan él, mint hal a vízben, az emberek nagy többségét vagy megveti, vagy adja a ‘jó kislányt‘. Kinek mi a véleménye, ő ilyen. Ő sem kivétel, van miért utálni, és vannak, akiknek elsőre sem szimpatikus, nemhogy minden nap látni. Ám van olyan is, aki kénytelen elviselni...
*
  Robin csak ült tétlenül és hallgatott. Tűrte a beszólogatásokat, a sok megvető pillantást és csak nyelt... mintha az életben nem ezt kéne... De egy ilyen közösség nem közösség, legalábbis nem építő jellegű.
  Akárhányszor ránézett Mirjamra, mindig ugyanaz jutott eszébe; elviselhetetlen testi vágy, hogy karjaiba vegye, csókolja, markolja azt, ami reménytelen és lehetetlen. Hányszor, meg hányszor mondta magának; hagyd már, semmi értelme, a szíve mégis azt súgta, van még remény! Van, igen, csakhogy az milyen keserves!
  Számtalanszor megtörtént, hogy órán találkozott a tekintetük, hogy Mirjam bámulta alig észrevehetően és Robin csak odanézett... megérzésből. Hányszor, meg hányszor nyalta a szája szélét, mikor titokban láthatta vékony lábait, világosbarna haját, amint rásütött a kora reggeli napfény, vékony teste táncolt, mint egy fűszál a lenge szellőben. Robinnak nemcsak egyszerűen jó volt ránézni Mirjamra, vágyott rá. Méghozzá nagyon.
  Órai kikéredzkedések? Gyomorgörcs korán reggel; vajon mi lesz ma? Újabb gúnyolódás, vagy csak egy legyintél Mirjam részéről; áh, hagyjuk, nem kell vele foglalkozni? Lehet, hogy ezeket megértené ő is, de az biztos, hogy cseppet sem foglalkozik ilyenekkel, pláne nem Robinnal. Itt merül fel az újabb kérdés: vajon ki tudja-e ejteni Robin nevét utálat, megvetés, és szánalom nélkül?
*
  Egy nap Robin pár ismerőse körében ment kávézni. Nem sokszor esik meg, de akkor jókat összevihorásznak.
- Robin, lehetek egy kicsit indiszkrét? - kezdi egyikük.
- Az attól függ. - Robin kanalát óvatosan, halkan engedi bele a gőzölgő kávéba.
- Az igaz, hogy te leszbikus vagy? - a lány kicsit felhúzza a szemöldökét, síri csend telepszik az egész bandára. - Nem zavar, csak kíváncsi vagyok.
- Igen, az vagyok. - Robin arca rezzenéstelen. Hiába utál erről a témáról beszélni, pláne olyanoknak, akik pár éve ismerik, őszinte szokott lenni.
- És milyen típusú lányok tetszenek? - ezt a kérdést már huncut mosoly kisérte. Robinnak persze feltűnt, de halálkomoly arccal gondolkodott; most bevallja, hogy Mirjam az esete? Ugyan mit számít ez már!
- Olyanok, mint Mirjam.
- Nekem elsőre egyáltalán nem volt szimpatikus. - jelentette ki egy másik lány gúnyos szájbiggyesztéssel. - Olyan hisztisnek tűnik.
- Nekem meg éppen ez tetszik benne, hogy ilyen hisztis szűzcsitri. - vágott Robin a lány szavába, de erre a kijelentésre mindannyian felnevettek.
  Másnap Mirjam lufi nagyságú, vörös fejjel támadt Robinra.
- Mi az, hogy hisztis szűzcsitri? - támaszkodik két kézzel Robin padjára. Pupillái kitágultak, kishíjján vicsorgott, inkább egy anyatigrisre hasonlított. - Ha még egyszer ilyen előfordul, garantálom, hogy nem lesz happy end!
  Robinnak mégcsak magyarázkodási időt sem hagyott, mindenki síri csendben figyelte az eseményeket, ahogy a felbőszült lány visszamegy a saját helyére. Amint a padja elé áll barátnőivel szemben, pusmogás tör ki a tömegben.
  Robin most legszívesebben a sárga földig süllyedne. Nem elég, hogy az osztály előtt szégyenítették meg... maga Mirjam, az álmok nője tette... Robinnak átvillant valami az agyán, ami gyors volt és halál biztos. Olyan érzése támadt; most válja meg a világot!
  Felkelt, határozott léptekkel tette meg azt a pár lépést Mirjamig, mire mögé került ennyit mondott:
- Mirjam, egy pillanatra megfordulnál?
- Mi bajod van? - erre Robin csak egy erőszakks csókkal válaszolt, átölelve Mirjam derekát, belemarkolva a fenekébe.
Nyelve azonnal hatolt Mirjamé mellé, aki azt sem tudta mit csináljon. Lábai kissé megrogytak, de nem esett össze, erre Robin még erősebben tartotta. Előre tévedt a keze, betakarta a puha, feszes melleket. Élete legjobb, legédesebb csókját adta.
  Mirjam alig eszmélt rá, hogy a teremben vannak, a tanár perceken belül beér, és az osztály tátott szájjal bámulja őket.
- Mostmár gondolkozhatsz, hogy kinek a helyzete a szarabb! - szólt Robin hetykén -, Az én sorsom itt már el volt döntve, de veled mi lesz ezután?
  Mirjam hagyta, hogy Robin ujjait az övéi közé fűzze, viszont őt mélyen, legbelül, ahol senki sem gondolná, bántotta a lelkiismerete. Ki gondolná, hogy neki olyan is van?
  Robin kivezette a zsidó lányt a teremből, ahol senki sem látta őket, a falhoz préselte törékeny testét, majd csókolta veszettül. Mirjam ezt persze hagyta... mint ahogy azt is, hogy Robin a nyakát csókolja, melleit becézze és letérdeljen elé. Lapos hasát nyalogassa, karmolva fogja a kerek fenekét, végül udvaroljon neki.
  Robin végtelenül boldog volt. Nem érdekelte, ha megvetik, ha nem, Mirjam végre az övé volt, ebben semmi kétség. Voltak Mirjam barátai közt is olyanok, akik bizalommal tekintettek rájuk, és persze kedvesen, mert ha Mirjam így döntött, hát legyen, az ő élete. És természetesen voltak olyanok is, akik megvetéssel bámulták őket. Azokra inkább Mirjam volt hatással, ha egyáltalán érdekelte volna a dolog...

2014. október 12.

2014. október 10., péntek

Pillanatkép

  Egy fiú áll a buszmegállóban. Nem is áll, inkább fel-le szaladgál, idegesen, mintha várna valakit. Egyik oszloptól a másiknak dől, bal keze zsebben, rajta egy fekete Rolex. Jobb kezét hanyagul maga melett lóbálja, tekintget hol jobbra, hol balra. Nagyon nem találja a helyét.
  Pólója sötétkék, V-nyakú, mélyen kivágva, betekintést enged tükörsima mellkasára. Nadrágja barna, feszes a csípőjén, ülepe lejjebb van, mint kellene, combjain és lábszárain gyűrött, cipője egyszerű.
  A mai naiv lányok tipikus szívtiprója, vagy olcsó kis puha papucska. Ki tudja?
  Én csak azt tudom, hogy ismerem ezt a fiút látásból, azt is tudom, hogy van egy ikertestvére és valahol a húszas határvonal körül táncol; vagy felé, vagy már túl van rajta.
  A következő, amit látok, hogy egy férfi áll szemben vele, beszélgetnek, a fiú elmosolyodik, kezet fognak. A férfi egy fejjel magasabb a fiúnál, kopaszra borotvált a feje és az arca, mindkét fülében fülbevaló, feje tetejére feltolva a sötét napszemüveg.
  Megnyerő mosoly mindkettejüktől, túlságosan kedves a férfi részéről és túl olvadozó a fiútól. Akik ismernek valamennyire, tudják most mire gondolok... :) igen, én meg a perverzióm, de engem így kell szeretni!
  Ez különben is csak egy pillanatkép, egyszeri eset, amit lehet, hogy félre értettem. Az én paklimban minden szerepel, hogy néznék ki, ha Hitlert játszanék? Zsidóként fasisztának lenni... ch...