Kyoko volt a legszebb csaj, akit valaha láttam; rövid, vörös haj jól illett a vékony, zöld szemekhez, a sápadt, hófehér bőrhöz. Apja egy francia katonatiszt, anyja egy japán tanárnő a suliban, francia-japán szakon. Én is hasonló vagyok hozzá abban, hogy nekem anyám francia, apám félig francia. A normandiai partraszállás után a papi nem akart hazamenni Washingtonba, itt maradt a nagyival Párizsban.
Ezen kívül semmiben nem hasonlítunk. Ő egy teljesen átlagos csajszi; imádja a cicákat, a kutyusokat, nem cigizik, nem drogozik, csak leszbikus. Mázlimra én azon kevesek közé tartozom, akik tudják róla. Tesire mindig ketten megyünk be utolsónak, ha akarom, ki is nyalom a kis punciját. Nagyon élvezte addig, amíg el nem mondtam neki a saját titkomat. Shemale vagyok. Erre ő teljesen lesokkolt és azóta elmúlt három hónap. Hozzám se szól, pedig ha tudná mennyire kívánom, akárhányszor meglátom. Tudom, hogy volt pár lánnyal, de fiúval sosem szeretett volna együtt lenni, ezért is félek. Három hónapon át csak tengődök, nem tudom mit csináljak. Anyu nagyon rendes velem, segít, ha baj van, de ebben hogy tudna... egy olyan lánynak adott életet, aki nem lehet anya, ráadásul biszexuális.
Ki kéne békítenem valahogy. Álljak elé egy csokor virággal? Vagy egy tábla méregdrága csokival? Nem ilyen felszínes, ismerem már...
Még akkor is ezen gondolkoztam, amikor a mellettem lévő fülkében tusolt egy nyár eleji, év vége felé közeledő forró napon, egy kimerítő tesióra után. Számtalanszor láttam vékony, karcsú testét, finom hamvas bőrének illatát éreztem, a farkam már úgy állt. Azon a napon is mi maradtunk utoljára, még a sminkelős csitribagázs is elment. Egyszerű, de átláthatatlan zuhanyfüggöny takart el minden ilyen fülkét, ezért is akartam ezt kihasználni. Egyszerűen átmentem hozzá.
A haját mosta, nekem háttal. Hófehér bőrén szánkázott lefelé a hab, halkan dúdolt valami dalocskát. Mögé léptem, ügyelve, hogy ha megijed egyikönk se csússzon el. Kecses nyakára adtam egy kis puszit.
- Mit keresel te itt? - rivallt rám hirtelen. Tudtam, hogy így fog fogadni, de nem gondoltam a folytatásra.
- Nem tudom mit mondjak. - képtelen voltam szégyenemben a kövezetet nézni, annyira gyönyörű volt, ahogy kezeit falatnyi mellei elé tette. Én csak a szerszámom fogtam, ne legyen neki annyira szembetűnő.
- Akkor húzz el innen! Látni sem akarlak!
- Nem megyek el! Túlságosan kívánlak!
Kezeimet csípőjére tettem, egész közel húztam magamhoz. Alig tudott levegőt venni, valahogy, valamiért mindig ilyen nagy hatással voltam rá. Szemeim az övéibe fúródtak, akkor is nyitva voltak, mikor szám cseresznyepiros ajkaira tapadt. Forró csók, a karjaimba olvadt. Nem sokszor csókolóztunk, de akkor sem ilyen vadul és szenvedélyesen. Nekinyomtam a csípőmet, tudja meg, mennyire kívánom! Hangosakat nyög, teljesen el lett varázsolva... ennyire kívánna? Végülis, nem tudom, hogy volt-e valakivel ezalatt a pár hónap alatt.
Melleink egymásnak feszülnek, nem is érdekel, ha van valaki a közelünkben.
Nem tudom, hogy fogjak neki. Nem tudom szüz-e még a kis puncija, kívánja-e, hogy magamévá tegyem, vagy csak egy gyors nyalásra vágyik. De igazából nem is érdekel egyik sem. Vágyom rá, ez kétségtelen.
Benyúlok a lábai közé, simogatom, ő kis terpeszbe áll, karjaival a nyakamba kapaszkodik.
Elengedem egy pillanatra, hogy levegőt vegyek, de ő elfordul tőlem, közben a meleg víz ugyanúgy folyik ránk. Haja arcára tapad, kis kezeivel karja felső részét karmolássza, kis híjján a vére folyik.
- Michelle... - hangja gyenge, erőtlen, háttal áll nekem. - Én... nem tudom mi van velem. Te vagy az első shemale, akivel eddig találkoztam, de beléd szerettem.
Mi van? Lemaradtam valamiről? Egy leszbi belezúg egy shemale-be? Ez ugye most valami kandikamera?
- Hogy érted ezt? - elképedve állok mögötte, nem vagyok biztos benne, hogy őt fogjam, a legjobb barátnőmet, vagy a farkamat, hogy szét ne robbanjon...
- Sokszor álmodtam rólad. - alig hallom amit mond. - Sosem voltam fiúval, de mióta tudom, mi vagy, egyfolytában csak erre gondolok; milyen jó lenne egyszer veled!
- Csak egyszer?
- Azért ne bízd el magad ennyire! - visszafordul felém és nevet. De hiányzott már nekem ez a mosoly!
Finoman megcsókol, keze a hasamon kalandozik, cirógat, köröz a köldökömnél, mire leér a farkamhoz, majd‘ eldurranok. Puha kezével körülfogja rudam, lassan kezdi húzogatni a bőrt. Bizonytalan, ez kétségtelen.
Halk nyögéseket hallatok, kezeim selymes hajába túrnak, amint csúszik lefelé a hasamon. Csak a farkam hegyét kapja be, nyelvével köröz rajta párat, mire én odakapok, elszorítom sziszegve a tövét. Nagyon kicsi kellett volna a csúcshoz.
Hatalmas szemekkel néz rám, de felhúzom magam elé. Csókolom a száját, a nyakát, szinte felfalom, csak az enyém legyen! Ölelem a derekát mindkét karommal, nehogy kicsússzon a kezeim közül.
Megfogja a farkam, dörzsölgeti magához, szőrtelen, selymes bőréhez, közben huzogatja rajta a bőrt. Mikor becsúsztatja szirmai közé, érzem milyen forró, nedves és csúszós.
Ha szégyen, ha nem, sosem csináltam még és nagyon jól esik. Csak tátogok, mint egy kacsa, ő viszont pontosan tudja mit hogyan kell csinálni.
A csípőjénél fogva megfordítom, lenyomom a hátát, a csempébe támaszkodik. Nem bírom ki, alányalok, dugom a nyelvem, ameddig csak bírom, halkan nyögdécsel, csípője máris mozog.
Amint felegyenesedek, nyomja tovább a kis fenekét az ölembe. Kerek, gyönyörű fehér kis segge van, puha a bőre is. Türelmetlenül várja, mikor hatolok belé... A farkam úgy csúszik be, mintha már ismerné a helyet. Kicsit fáj, kicsit szűk, de isteni érzés.
Lököm, és lököm, és nem tudom abbahagyni...
*
Nem maradtam észnél, képtelen voltam logikusan gondolkodni, nem érekelt a telefoncsörgés, a hangok a termek felől, egyszerűen belevesztem ebbe a mesebeli szituációba.
Arra biztos emlékszem, hogy nem bírta ki szó nélkül, folyton nyögött, nyüszített, kívánt. Egy idő után felemeltem, lábait a derekam köré fonta, és csókolt, miközben én löktem neki. Finoman mozgott, nehogy elvigyen a lendület, fejét hátradöltötte, ekkor a nyakát nyaltam, majd a melleit. Átkarolva tartottam akkor is, mikor elélveztem... bele a szűk kis puncijába, mintha egy bomba robbant volna a farkamban. Ő is remegett, ha jól vettem észre, pár pillanatra el is ájult.
Csodálatos volt finom testét tartani, boldoggá tenni nemcsak a pillanat kedvéért, hanem szerelemből. Igen, eddig is szerettem, talán jobban is, minta legjobb barátnőmet, de most tudatosult, hogy szerelemből szeretem. Az egész lényét, a testét, a lelkét, a hibáival és erényeivel együtt, bajban, örömben egyaránt.
*
Amikor bejelentettem anyuéknak, hogy együtt vagyunk Kyoko-val, nagyon örültek. Nem kellett nekik magyarázkodnunk, ha elmentünk valahová, mindenki tudta, hogy barátnők vagyunk... csak azt nem, vagy nem mindenki, mogy mennyire szoros ez a barátság.
2014.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése