picture

picture

2014. október 10., péntek

Pillanatkép

  Egy fiú áll a buszmegállóban. Nem is áll, inkább fel-le szaladgál, idegesen, mintha várna valakit. Egyik oszloptól a másiknak dől, bal keze zsebben, rajta egy fekete Rolex. Jobb kezét hanyagul maga melett lóbálja, tekintget hol jobbra, hol balra. Nagyon nem találja a helyét.
  Pólója sötétkék, V-nyakú, mélyen kivágva, betekintést enged tükörsima mellkasára. Nadrágja barna, feszes a csípőjén, ülepe lejjebb van, mint kellene, combjain és lábszárain gyűrött, cipője egyszerű.
  A mai naiv lányok tipikus szívtiprója, vagy olcsó kis puha papucska. Ki tudja?
  Én csak azt tudom, hogy ismerem ezt a fiút látásból, azt is tudom, hogy van egy ikertestvére és valahol a húszas határvonal körül táncol; vagy felé, vagy már túl van rajta.
  A következő, amit látok, hogy egy férfi áll szemben vele, beszélgetnek, a fiú elmosolyodik, kezet fognak. A férfi egy fejjel magasabb a fiúnál, kopaszra borotvált a feje és az arca, mindkét fülében fülbevaló, feje tetejére feltolva a sötét napszemüveg.
  Megnyerő mosoly mindkettejüktől, túlságosan kedves a férfi részéről és túl olvadozó a fiútól. Akik ismernek valamennyire, tudják most mire gondolok... :) igen, én meg a perverzióm, de engem így kell szeretni!
  Ez különben is csak egy pillanatkép, egyszeri eset, amit lehet, hogy félre értettem. Az én paklimban minden szerepel, hogy néznék ki, ha Hitlert játszanék? Zsidóként fasisztának lenni... ch...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése