Mese habbal

  Reidar is megérkezett, kezdődhet az ebéd. Fekete pólóban, kockás, világos nadrágban. Átlagos, szőkésbarna, kék szemű, enyhén szeplős férfi, aki pár nap múlva tölti a harmincat. Teste kidolgozott, bármely más hapsi irigyelhetné, mert nem az az izomagyú-típus, a nők döglenek utána. Mi, rokonok sajnos nem tehetjük meg, pedig nekünk nem is vérrokonunk; az édesapja évekkel ezelőtt elvette egyik unokatestvéremet, ő akkor már érett pasi volt. Azóta, az apja meghalt, de ő szerves része a családnak. Minden összejövetelen ott van, segít, sosem feledkezünk meg róla.
  Az asztal roskadásig telve ennivalóval; páran már nagymamám tyúkhúslevesével beteltek, vannak, akikbe fért még. A bográcsban rotyogtatott kakaspörkölt karakteressége mindenkit levett a lábáról, de volt, akinek a kecskepörkölt jobban ízlett. A sült hús illatától mindig feláll az összes maradék szőröm, annyira finom szokott lenni, a temérdek süteményről nem is beszélve. A specialitás a tejfölös(köze nincs a tejfölhöz, egy zselatinos, legalul vaníliás, középen csokis, fölül valami fehér réteg, isteni finom, remeg, mint a kocsonya), a zserbó, és más, újan kipróbált receptek. Köztük dióskifli, joghurttorta, isler, linzer, egytojásos karamelltorta, csokitorták és egy kivitorta.
  Az ember degeszre tömi magát, legalább tíz kilót felszed a jó hazai kosztból, mindezt leöblíti egy doboz pincehűvös sörrel, és dumál mindenféléről. A kazánbeüzemeléstől kezdve a csirketenyésztésen keresztül, a disznóvágásig, mindenről. Egy-egy poén becsúszik, kacag az egész família, közben megy a zene, de nem gépről...
  Egyik bátyámnak, Tomnak van egy zenekara, pont ilyen összejövetelekre alkalmas dalokat játszanak Oliver-rel, Chris-sel és egy új dobossal, David-del.
  Reidar és Tom mindig haverok voltak, együtt buliztak, csajoztak addig, míg Tom nem találkozott Oliver-rel és meg nem alapították a zenekart. Ezután Reidar egyedül maradt, nagyapámmal és keresztapámmal szokott összejárni, mivel kereszttesóm csak Naomi van egyedül.
  Mindenkit elbűvöl kedvessége, intelligenciája, csak az döbbentett meg sokakat közülünk, hogy összeverve érkezett.
  A egyik térdén tenyérnyi vörös folt, nincs is azon a részen bőr, karjain párhuzamos csíkok piroslottak. Arca szélén sűrűn pöttyök, enyhe borosta szegélyezte. Kék szemeiben elszántság csillogott, pedig tudja, közülünk senki nem bántaná a család egy tagját sem, nemhogy őt... és ami még a ruha alatt volt, amit takart a fekete, mintás póló.
- Mi történt veled? - kérdezte mindenki szinte egyszerre.
- Majdnem kiraboltak az új munkahelyen.
  Ki kell rángatni belőle minden egyes szót.
- Mert már nem a raktárban dolgozol? - döbbent meg nagymamám. Alacsony asszonyka, de nagyon bölcs és igazságos. Nagyapám mellé nagyon passzol, igazi nagymama-típus.
- Nem. - mondja Reidar. - Chase-sel elvégeztük a biztonsági őr tanfolyamot és egy pénzszállító cégnél vagyok őr.
  Chase a keresztapám, ő is keresztapa stílus. Bármi bajunk van, fordulhatunk hozzá, biztos, hogy segít. Felesége valahol külföldön dolgozik, pontosan csak Chase tudja hol.
- És majdnem kiraboltak? - nagymamám kicsit aggódó típus, főleg, ha Tomról és Reidarról van szó; Tom az első unokája, Reidar pedig a unokahúgának nevelt gyereke. Ezt az unokatestvéremet, Monicát nagyon közel hozta a sors nagymamámhoz. Egy ideig ő nevelte, és nagyon szívén viseli a sorsát, vele együtt Reidarét is.
  Monica fiatalon ment férjhez egy jóval idősebb férfihoz, mint azt mostanában megszokhattuk a fiatalságtól. Reidar alig pár évvel fiatalabb nála, mégis szült neki egy kistestvért, aki most három éves. Ők is itt vannak, ám az asztal másik végén, nagymamámmal szemben.
  Kezdjük ott, hogy Reidar nem egy született apa, testvérnek is nehéz eset. Keveset foglalkozik húgával és Monicával egyaránt, csak besegít a háztartásban. Ám emeljük ki, Monica sincs rossz helyzetben; busás összeget hagyott rá a férje, az autószerelő műhely még ma is működik, csak Reidar irányítja egy másik férfival társakként.
  Reidar a város szélén lakik egy panelban, egyedül, néha felhoz egy-egy leányzót, akiket a helyi éjszakai klubokban szed össze. Tartós kapcsolata régen volt, az is két évig tartott. Nem egy szívtipró, de nagyon hasonlít az ideális pasira.
  Én is fantáziáltam vele párszor, milyen lenne, ha a konyhaasztalon döngetne meg, vagy kint a selymes füvön, naplementekor. Az biztos, hogy ha azok a karok az oltalmukba vennének, én a mennyekbe jutnék...
  Hoztam be a mosogatnivaló tányérokat, mert az udvaron volt megterítve. A bézs színű taposóra pakoltam kisebb stócokban, tetejükre a késeket, villákat, kanalakat. Indultam a kamrába, hogy kivigyek pár tányér süteményt, mire valaki hozzámért. Kicsit megijedtem, mikor a szűk helységben, púposra pakolt tányérokkal a karomon Reidar kék szemeivel találtam szemben magam.
- Csak egy sörért jöttem... - hangja rekedten csengett a füleimben, hozzám érinti a hideg dobozt.
- I...itt van a polcon, megtalálod. - huszonöt évesen megint egy kis csitrinek érzem magam...
- Igen, már megtaláltam.
  Közelebb hajolt, az orra hozzáért az enyémhez. Arcomon éreztem forró leheletét, ami lekúszott a nyakamra is. Kék szemeitől a hideg futkosott rajtam, de közben a kíváncsiság is majdnem megevett, milyen lenne, ha látnám benne azt a bizonyos csillogást.
  Tekintete lecsúszik a kivágott felsőmre... látja a rózsaszín melltartóm, bűvölten becsókol halmaim közé. Bőrömet égeti a forró csók, közben jól is esik.
  Letettem a tányérokat, nehogy leessenek, vagy a süti kárba vesszen, ám az ő söréhez nem jutottam el; puffanással esett a betonpadlóra, szétrepedt a doboz. De mindez nem érdekelte, csókolt, ahol ért, átkarolta derekamat, közel vont magához, hogy karjaiba simuljak. Ha nem tart meg, összesek. Csókolta a vállgödröcskéimet, a nyakam, az arcom, a szám. Eljátszadozott az ajkaimmal, édesen mosolygott közben, kicsit fel is kacagott.
- Olyan kis finom vagy! - súgta. Teljesen levett a lábamról. Szó szerint megrogytak a lábaim, erős karjaiba kapott és felvitt az emeletre egy franciaágyas szobába. Ledobott, mint egy zsák krumplit, bekúszott a lábaim közé, a szoknyám alá, fogaival húzta félre a tangám és szirmaim közé nyalt. Senki nem nyalt még így, pedig akadt már dolgom pár jó pasival.
- Nem hittem volna, hogy ilyen finom lány lesz belőled! - mondta, rám mászott és szájon csókolt. - Lisa, én kívánlak már egy ideje, csak... nem tudtam mit csináljak. Ha mellém kerülsz, ég mindenem, ha látlak valakivel csókolózni, mardos a féltékenység, jön, hogy kiszabadítsalak tőle és végre az enyém lehess...
  Csókkol zárom le a száját, éhes, követelőző csókkal. Érzem acél szerszámát, tenyerét arcomra szorítja, végigsimítom erős karját. Keményen szemembe néz, tudja mit akar.
- Szereted, ha irányítanak? - szívni kezdte a nyakam. Csak sután nyögtem alatta, egy védtelen szűz voltam egy ragadozó karmai közt. De édes fogság volt ez, megfizetődő; amilyen vad itt, máshol olyan szelíd. Nem bánt velem kesztyűs kézzel, mégis vigyázott arra, ne érezzem magam kínos helyzetben.
  Először kihámozott a ruhámból. Sorra került le róla is a póló, a nadrág, majd a boxer. Felült, simára borotvált szerszámára simán ráhúzott. Isteni illata volt, fanyar, az íze is inkább kesernyés, pedig nem cigizik. Éhesen szoptam, ő hangosan fújtatott, kezét a fejemre tette és diktálta az iramot. Még csípőjét is nyomta, mozgatta fel és le, a makkja már a torkomban lüktetett.
  Kegyetlen iramban csinálta, orgazmusa is olyan hirtelen tört rá; elöntötte a szám, a torkom, még a szám szélén is csorgott ki egy kevés.
  Éhesen nyúlt a számért, fogta a fejem, az összes anyagot lenyalta rólam egy viharos csók közben. Nem érdekelte semmi, csak hogy engem uralhasson.
  Maga alá tepert, mint valami életre kelt szobor, magasodott felettem, kis porszemnek éreztem magam. Egy pár pillanatig egymás szemébe néztünk; kékséget láttam, tengerillat csapott meg, ő máris a számat csókolta. Combjaimat felhúzta a csípőjéhez, simogatta, sőt, inkább markolta, mintha valaki vagy valami el akart volna venni tőle. Nekem viszont eszem ágában sem volt elmenni tőle. Kívánatos férfi, erős, határozott, aki az ágyban is jól teljesít(eddig, ki tudja mi lesz ezután...). Nem mellesleg felénk úgy tartják, egy jó pasi vagy meleg, vagy foglalt... márpedig ő egyik kategóriába sem tartozik. Az enyém, velem van, mostmár csak tőlem függ, hogy elengedem, hagyom, hogy elmenjen, vagy megtartom. Egy ilyen pasit elengedni? Hülye lennék!
  Kishíjján felfalt, nyelvét ledugta a torkomon, majd megfulladtam tőle. Kezei bejárták testem minden apró részét, két ujját bedugta egy kis időre a számba, hogy szopjam azt is, amíg éledezik a szerszáma.
  Nem kellett neki túl sok idő, máris bevetésre készen állt, teljesen meztelenül, sebhelyes teste mindössze centikre az enyémtől. Mindig tudtam benne gyönyörködni, mert kell neki a kondi, kifejezetten jó teste van, de a mai napig megcsodálom. Nem emlékszem rá kiskoromból, alig pár emlék maradt róla, ahogy Tommal buliznak, már akkor is nagy macsó volt.
  Most pedig én kerültem neki terítékre. Ezen valahogy meglepődtem, sosem gondoltam erre. De ha jobban belegondolok, talán meg is érdemel egy olyan lányt, akiről tudja, hogy biztos, nem futó kaland, még akkor is, ha neki az ilyen elcsépelt kapcsolat előnyösebb.
  Rám vetette magát, lefogta a kezeimet, és lökte nekem a csípőjét, harapta a nyakam, ami vörös foltokkal lett tele. Morgott felettem, majd mögém huppant. Fenekemet az ölébe húzta, igazgatott, markolta a melleimet, csókolta a nyakamat. Simogatott, végig a derekamat, hasamat, a combjaimat, majd a felül lévő lábamat felemelte, óvatosan rátette a csípőjére, és forró szerszáma hozzámért.
  Úgy csúszott belém, mintha mindig is tudta volna, hogy ez az ő helye, bármiféle akadály nélkül. Szorította a lábamat, a fenekéhez nyomta, közben őrjítően lihegett a nyakamba, nyelve játszott a fülcimpámmal, közben farka olyan mélyre hatolt, hogy minden egyes lökésénél könnybe lábadtak a szemeim.
  Egy határozott rántással a hasára emelt, háttal feküdtem rajta. Eleinte a combjaimat markolta, hogy a helye is belilult, aztán haladt a puncim felé, végül a csiklómmal játszott.
  Én csiklóra élveztem, ő belém durrant. Éreztem, ahogy a farka még mindig áll a meleg lyukban, körülötte a saját spermájával, ami már szivárgott kifelé, de nem bártam.
  Kicsúszott belőlem, elindult, hogy felöltözzönn, de visszafogtam.
- Nem akarom, hogy valaki meglássa! - mondta, kitépte magát a kezeimből, majd kiment.
- Reidar! - szóltam utána, de nem hallotta. Átmentem a tusolóba, de hiába locsolt a forró, hiába a meleg víz, nem tudtam lemosni magamról ezt a mocskot. Megbántam-e? Egyszeri alkalomnak jó volt., ám egy életet leélni vele, vagy ha nem is egy életet, csak pár évet, maga a megpróbáltatás.
  Tudom, hogy ő nem fog szólni senkinek, ezért nekem is tartanom kell a számat, hiába kiabálnám ki a világba minden egyes pillanatát meseszép együttlétünknek. Lehet, hogy most jobban csodálom a testét, de ő nem fog ugyanúgy tekinteni rám, ahogy eddig, sőt, lehet, hogy még ennyit sem fogunk beszélni, mint eddig. Mindenesetre jó lenne, ha még akadna ilyen alkalom, amikor a gecije a számon folyik ki, vagy a haverjával szétkefélnek...

2014. november 18.