Ez most nem vicc

  Sosem a vicceimről voltam híres, de amit most találtam, az cseppet sem az. Egy ideje gondolkozom azon, hogy valami történelmi dologgal kéne előrukkolnom, amiről emberek ezrei nem, vagy csak elferdítve tudnak.
  Tudtátok, hogy Csipkerózsikát eredetileg álmában megerőszakolták, aztán két gyermeket szült? Vagy, hogy Jancsi és Juliska története krimi? Nem, most nem arra gondolok, hogy ártatlan gyerekek belelökik a kemencébe a rút banyát! Hanem, hogy egy fiatal házaspár, bizonyos János és Margit bekéreckednek egy cukrászhoz, akit egyszerűen a receptjei miatt megölnek. Mintha a Nagylepényt a Shrekből, tudod, Mézi megalkotóját kinyírnád, ahelyett, hogy azt mondanád neki: csinálj még ilyeneket!
  Ezek a mesék eredetileg ilyenek voltak. Nem kell meglepődni, rengeteg sztoriban szerepel szex, csakhogy az akkori társadalomban nem tűrték, ha valaki nyíltan írkálja ezeket. Ahogy a mai Magyarországon sem lehet kiadni efféle dolgokat.
  Úgyhogy, ha valaki tudott történeteket, akkor az Wilhelm és Jakob Grimm voltak. Egyesek szerint egy levéltárban kaptak állást, ahol mindenféle naplókat, iratokat, feljegyzéseket találtak, mások szerint a házukba járt egy csomó különféle ember, akik történeteket meséltek. Nos, személy szerint én mindkettőt el tudnám viselni, és van is egy-két ilyen személyes-sztori novellám. Lehetetlen felismerni benne a szereplő embert, a kalandjai pedig nemcsak a megtörtént valóság, hanem a vágyai, való élete is ötletet ad.
  Nem folytatom a személyeskedést, ezekkel csak arra akartam utalni, hogy amit ma tündérmeseként ismersz, jobb, ha kicsit utána nézel, mert az emberek mindig pletykásak voltak. Mindig fordítottak valamit a valóságon, sosem hagyták meg az eredetit. Ahogyan én sem. Mindenkinek kellemes vasárnap délutánt, és ne feledjétek: a mesékben nemcsak hinni kell, hanem meg is lepődni az eredeti verzióikon!