Valamiért csak az kapott el, milyen lenne, ha kinyalhatnék egy teleadagolt puncit...
Nincs barátnőm, sem olyan csaj, akit esetleg belevehetnék ebbe, de még haverok sem egyeznének bele. Szóval hirdetést tettem fel a neten, bármilyen lányt beleveszek, csak legyen vállalkozó szellemű, szeresse, ha sok pasi veszi körül. Hozhatja a barátnőjét is, de amit el kell viselnie, hogy sok-sok pasi nedve a kis puncijából csorogjon.
Meleg borzongás futkosott rajtam, mire bepötyögtem ezt a pár sort. A másik hirdetésben vagány pasikat kerestem, akik merészen egymás után mernek megdugni egy fiatal kiscsajt.
Nagyon nehezen jött össze, heteket kellett várnom, mire tizenhét pasival egyeztettem, meg három lánnyal. Ők nem ismerték egymást, de nem akartam egyszerre mindhármat, ahogy azt sem, hogy vesszen egy ilyen alkalomra kapós lány, nemhogy kettő. Még az is lehet, hogy nemcsak egy ilyen alkalom lesz...
Amint beszéltem a lányokkal, egyiküknek már aznap megfelelt egy személyes találka...
*
Nincs rajta melltartó, a felsőjének pántja pedig már le is csúszott, pedig csak kitámasztotta finom kis kezével az arcát. Nem túl nagyok a mellei, de a kicsi kemény bimbó teljesen kirajzolódik azon az átkozott felsőn... Az már elég jó jel, ha az első találkozáskor alig bírok magammal. Végülis, miattam került ide!
- És mi is lenne a dolgom? - teljesen átlagos a hangja, semmi erotikus hanglejtés, semmi flört, mindkét kezét látom, szóval nem próbálkozik az asztal alatt. Ez a csaj vagy csinált már ilyet, vagy profi, ami a vesztünk lenne.
- Nos... - hatalmasat nyelek. Mit mondjak? Hogy egy csapat pasi meg fog dugni, belédélvez, aztán kinyallak? - Nos, igen, tizenhét pasit szedtem eddig össze, ők fognak megdugni, mind belédélvez, aztán én nyallak ki.
Cseppet sem volt meglepődve, értelmes, üzletasszony-tekintettel nézett.
- Persze, csak ha elvállalod! - tettem hozzá.
- Mikor szeretnétek?
Ezen én lepődtem meg egy kicsit. Gyorsan a tárgyra tért.
- Minél hamarabb, de ahogy beszéltük, már holnapra terveztük az elsőt.
- Ah, szóval nemcsak egyet szeretnétek! - egy halvány mosoly jelent meg rúzsozott szája szélén.
- Akkor holnap neked jó, vagy esetleg áttegyük máskorra... ?
- Nem, nem, jó a holnap. De ha lehet, valahol kint a szabadban csináljuk! - fogta kis táskáját, már kelt is fel a kávézó kerek asztalától.
Én is felpattantam, nem akartam hagyni, hogy csak úgy elmenjen. Az arca közönséges. Úgy értem szemei kifestve, csábosan tekint hosszú pillái alól rám, arca természetesen pirosodik, ajkain szinte éget a vörös rúzs. Kecses nyakában sok-sok apró háromszögből álló nyaklánc függ, fülében hasonló, hosszan lelógó ékszer. Kezei ápoltak, nem túl hosszú, de fényes műkörmei vannak. Van ekkora szerencse, hogy nem egy olcsó, útszéli libát sikerült megcsípnem?
- Persze, de... elkisérhetlek egy darabon esetleg? - nem akarom csak úgy tárgyilagosra fogni, mert hát... nem ártana egy kicsit, vagy legalább többet beszélgetni.
- Ez nagyon udvarias tőled, de köszönöm, egyedül mennék! - hallom magassarkújának mély kopogását, de nem hagyhatom csak úgy elmenni!
Utána megyek, hosszú léptekkel máris mellette vagyok, mire rámnéz, megcsókolom. Karcsú dereka köré akaratlanul fonom a karjaimat, a farkam már iszonyúan áll. Ezt ő is észrevette, egyik kezével a mellkasomat támasztja, másikkal a farkamat simogatja. Huu, feltenném egy asztalra...
- Ragaszkodom, hogy elkisérjelek! - súgom ellentmondást nem tűrő hangon.
- Egészen haza? - kérdi kicsit megszeppenve.
- Igen, ha kell, a szobádig!
Mi ütött belém? Basszus, nem is tudom, hogy kicsoda, van-e valakije, hány éves, még a nevét sem tudom.
- Bruce vagyok! - kezdem utólag a bemutatkozást.
- Flora. De most gyere! - megfogta a kezem, és mentünk egy közig.
- Azt reméltem, elvihetlek autóval! Gyorsabb lenne, és közben ismerkedhetnénk.
- Bonyolult a helyzet! Nem kisérhetsz haza!
- De miért? Akkor magyarázd el!
Nagy levegőt vesz, aranybarnás szemeivel alulról felfelé tekint rajtam, mire belenéz szemeimbe.
- Nekem férjem van, a három éves kislányom pedig otthon van a barátnőmmel.
- Akkor miért vállalkozol ilyenekre? - nem tudom, hova legyek a döbbenettől.
- Azt hittem valami pénzes stáb csinál valamit, de amúgy sem a pénz a lényeg. A férjem rengeteget dolgozik, alig van otthon, és hónapok óta nem volt köztünk semmi. A nappaliban alszik, én meg folyton sóvárgok utána.
- Ahha.
Na ez fasza.
- Ráadásul bejelentette, hogy válni akar, mert szerinte nem megy jól ez a házasság.
- Hát, ezek szerint tényleg nem valami jó. És ezeket most miért is osztottad meg velem? Én csak egy egyszerű szexet akartam. - most rendesen összekavart. Ez a női logika...!
- Nem tudom. Ő tart el minket a kislányommal. Amikor idejöttem, azt hittem tudom mit csinálok, de mostmár abszolút nem.
Hosszan csókoltam ekkor, csak fogja be a száját. Olvadt a karjaimba, ott fogtam, ahol akartam, úgy, ahogy akartam, és addig, amíg csak akartam.
Ott, abban a kicsi közben, fényes nappal eljutott valami az agyamig. Belecsöppentem egy már így is eléggé hadilábon álló kapcsolatba, aminek egy erősebb szél, egy magamfajta ifjú titán adja meg a végső löketet. Ez is borzasztóan irritál, hogy én lehetek az, aki miatt végleg összedől valakiben egy világ, mondjuk a kislányban, vagy épp az anyjában. Nem a legdögösebb, legcsábosabb, legmagabiztosabb önálló nő, hanem egy olyan anya, akinek gondoskodásra, támaszra, és egy jó szeretőre van szüksége.
Fogalmam sincs, mit csináljak. Nyakamba venni egy anyát nagyon komoly döntés. Ahogy az is, hogy ennyi ismerettség után mi a fenét akarok én tőle!? Egy jó szexet még mindig?
2015. január 2.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése