Fázok, Kicsim, nem tudom, hol vagyok, éhes vagyok, félek, hogy nem vagy itt velem. Eljöttem egy olyan világba, amit sosem ismertem, és ha te nem vagy, ma sem ismernék. Háromezer forinttal nekivágtam, és most nincs hova mennem. Hiányzol, pedig csak pár órája mentél el, egyedül az nyugtat, hogy biztonságban vagy. Velem ne törődj, majd el leszek valahol, de tudom, hogy ma este nem fogsz aludni, miattam nem.
Tudnod kell, hogy te vagy az első szerelmem, akit a legfájóbbnak, az öröknek, az elmúlhatatlannak tartanak, de érzem, hogy szeretlek annyira, bármire képes lennék. Nem szeretsz engem... nem úgy, ahogy én akarom... Nekem az kell, hogy mellettem, velem legyél minden pillanatban, tudjam, hogy biztonságban vagy, hogy nem félsz.
Ritka bolondok vagyunk, de mit csináljak, ha ezt teszi a szerelem?
Most csak haza akarok menni, sírni akarok, rádőlni a térdemre és sírni, hogy nem vagy velem. Tudni akarom, hogy mikor hol vagy, azt akarom, hogy elfogadd a szerelmemet, a rajongásomat!
Át akarom ölelni a derekadat, fogni akarom a fenekedet, az illatodat érezni, a szemeidbe akarok nézni minden alkalommal, amikor csak tehetem. Imádlak, ahogy vagy, örökké rajongani akarok érted, és nem akarom, hogy ez az érzés elmúljon. Szorít a mellkasom belülről, mert van valami bent, ami ki akar jönni, amit nem akarok bent tartani. Egyszer az a valami ki fog szabadulni, és csak téged akar majd, de nem tudom, meddig tarthatom vissza.
Gyötör minden egyes veled töltött pillanat, ha nem lehetsz az enyém, de félek, elveszítelek a szerelmem miatt, pedig tudom, te is örülsz minden egyes lopott percnek. Miattad csinálom ezt az egészet, kint bolyongok az utcán, csak hogy megmutassam, mi mindenre képes vagyok érted. Cigim sincs délután óta... szédülök, lázasnak érzem magam, forr a vérem, pedig csak vágyom rád. Érted bármire képes lennék!!!
2015. március 17. este, valahol vidéken egy csomó drogos mellett egy kihalt városban...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése