Ágyban egy angyallal 2 +18 hetero

  Vergődtem az ágyamban, mint egy partra vetett hal, forgolódtam, folyt rólam a víz, és lerugdostam magamról a takarót. Az erkélyről hallottam az eső lomha kopogását, és betegen felnevettem: megáznak a ruhák, amiket reméltem, hogy reggelre megszáradnak. Egy hisztérika lettem az utóbbi napokban, mindenen nevettem, amin nem kellett volna, sírtam, ha Kyle-ra gondoltam és rászoktam a maszturbálásra. Beszereztem egy normál farok-méretű dildót, és esténként hosszú nyögések és nyüszítések közepette élveztem el, néha kétszer egymás után. Betege lettem a saját testemnek, még biciklizés közben is beizgultam, amint hazaértem, koppanásig csúszva a kis játékomba, lüktető puncival élveztem ezt a természet adta örömöt.
  Kyle még csak fel sem hívott azóta, hogy nála jártam. Sem egy SMS, sem egy hangüzi, közösségi oldalakon sem hagyott semmit, pedig van pár, ahol mindketten fent vagyunk. Akárhová mentem, folyton ő jutott eszembe, mintha követett volna mindenhová, közben tudtam, hogy még mindig kórházban van.
  Egy napfényes reggelen az ő hangjára keltem. Alig értettem, mit mond, és a játékomat fogta a kezében, ami hihetetlen jól állt a kezében... egy szívdöglesztő pasi egy rózsaszín műpénisszel. Meztelen voltam, derékig betakarva, és Kyle csak engem nézett, ahogy próbálom betakarni magam... Esélyem nincs arra, hogy ezt visszacsináljam, de tudod mit? Nem is akarom! Ha van esélyem arra, hogy akár csak egyszer is megkapjam, akkor ez az!
  Átfordultam a hasamra, kicsit kinyomtam a fenekem, és nyögdécselni kezdtem, finoman, édesen, hogy felizgassam.
- Te perverz szuka! - nyögte, majd áthúzta fején a pólóját, de nem vette le rólam a szemét.
- Mi a baj? - kérdeztem incselkedve. - Tegnap este túlságosan kielégítettek?
  A számba tette a játékomat, és finoman húzogatni kezdte ki és be. Láttam a szemeiben azt a vadságot, amitől egy ideig rettegtem, de most azt akarom, hogy megtegye, kíméletlenül, önző módon.
  Egy rántással lehúzta rólam az összegyűrt paplant, majd elkezdte simogatni kerek fenekemet. Kissé kiterpesztettem, és nem is hagyta ezt figyelmen kívül; egyik ujját belém süllyesztette. Finoman húzogatta, közben a játékomat is mozgatta a számban, amire nagyon beizgultam. Kis idő múlva kivette belőlem az ujját, a műpéniszt áttette nyálától és nedveimtől tocsogó puncimba.
  Ringatóztam, ahogy lökte belém a bejáratott játékot, nyála már majdnem folyt, és a szerszáma majd' átlyukasztotta a nadrágját. Úgy hasaltam előtte, hogy közben ő dughassa a puncimat, én a karjaimra dőltem, és nyögtem. Szidtam, hogy miért nem a saját farkával dug meg, de nem bírtam nyögés nélkül.
  A nadrágjára tettem a kezem, pont oda, ahol az a dudor volt. Babrálni kezdtem a gombbal és a cipzárral, ő erre gyorsabban mozgatta bennem a játékom, lihegésem szaporább lett, majd hátam ívbe hajlott,megfeszültem és sikítva markolásztam egyik kezemmel a levegőt magam előtt, másikkal Kyle nadrágjába kapaszkodtam.
  Kyle mögém térdelt az ágyra és nyalni kezdett, hogy az arcát puha ajkaim közé fúrta, nyelvével fürgén, mélyre hatolva. Tátott szájjal kapkodtam a levegőt, még nem múlt el az élvezetem minden hulláma, de ő máris próbálta tovább fokozni. Amíg nyalt, ujjai a csiklómon köröztek finoman, másik kezét nem tette rám, csak éreztem, hogy abbahagyja a nyalást. Csontkemény farkával simogatta a puncim bejáratát, fel és le húzogatta, közben nagyokat sóhajtott. Egyik kezét a derekamra tette, majd makkját finoman betolta. A csillogó előnedvtől, és az én nedveimtől gyorsan becsúszott, de ki is húzta. Még egy lökés, már mélyebbre ment, de megint kihúzta, és a következővel tövig merült belém.
  Kihúzta lassan, hogy már csak a hegye maradjon benn, aztán megint tövig tolta. Szép lassan csinálta, nem sietett, annak ellenére, hogy nekem kellett volna a tempó. Gyorsított pár percig, majd megint lassan, szinte himbálóztunk egymáson, míg egyik kezével a melleim markolászta.
  Kiszállt belőlem, és megfordultam a hátamra, hogy láthassam az arcát; izzadtságcseppek gyöngyöztek homlokán, szája kiszáradt, cserepes volt, és nem csukta be. Erőltetve, szinte nyelte a levegőt a száján is, orrlyukai kitágultak, mint egy bikának a viadal előtt. Egyik lábam a nyakába vette, a másikba kapaszkodva lehúzta a derekához, közben közelebb vont magához. Tövig tolta belém magát, és irdatlan tempót diktált, nem engedett el, csak lökte és lökte hihetetlen gyorsan. Rám hajolt és egy erőtlen csókot nyomott a számra, közben izmai megfeszültek, mint valami íj, hirtelen visszaegyenesedett. Nyakát kissé behúzta, fejét a plafon felé hajtotta, szemeit lecsukta, és egy édes nyögés hagyta el kitátott száját.
  Farkát utolsó pillanatban húzta ki belőlem, forró magját puncimra engedte. Spriccelt a hasamra, a csiklómra, ahol a négy-öt löket után makkja hegyével lassan szétkente. Erőtlenül csúszott vissza belém, a már ismert kis lyukba, majd rám nehezedett. Lihegett, mint aki maratont futott, kezeivel magához volt szorosan, kicsit simogatott is.
  Megcsókoltam. Hosszan, finoman, édesen, puhán, hogy érezze a romantikát, bár nem tudom, mennyire lesz ez rá hatással.
- Mi lett veled? - kérdezte. - Nem szoktál velem így kacérkodni!
- Nem tudom, meg akartalak kapni. Hagyjál, most nem tudok normálisan gondolkodni! - ráztam le.
- Mondjuk, még mákod, h nem ájultam el!
- Miért? Volt már rá példa? - csodálkozva néztem barna szemeibe, hátha valamikor elmosolyodik és benyögi, hogy csak hülyéskedik.
- Nem volt még, de hallottam durvábbat. - kezdi a meséjét. - Megtörtént esemény, hogy egy kis fiatal csaj elment egy faszival, aki kb olyan 120 kiló fölött volt, a csaj meg kis tini, olyan 50 kiló. És ahogy az autó hátsó ülésén ott dugtak, a faszi pont akkor kapott szívinfarktust, amikor beleélvezett a csajba, persze akkor már mindegy volt. És a faszi ott feküdt már halottan vagy fél órát a csajon, a rendőrök vették le a csajról. Most gondolhatod, fél órán keresztül egy halott fasz ott volt a csajban...
- Azt hiszem, utána nem sokszor kívánta a szexet. - fura volt, de együtt nevettünk.
  Odabújtam hozzá, jó szorosan, ő pedig fogott, el ne menjek. Eszem ágában nem volt elhagyni, mikor már végre az enyém volt. Nem akarok rajta kívül mást, eddig is jól elvoltunk, talán egy párként is meg kellene próbálnunk. Valami majd kisül belőle!
2015. április 27.

Ágyban egy angyallal +18 hetero

- Mi az Isten nyilát csináltál megint? – förmedtem Kyle-ra. Nyakmerevítővel, bekötött fejjel, kórházi nejlonruhában feküdt egy vékony fehér lepedő alatt, valahol egy belvárosi kórházban. Ahogy kaptam a telefont, rohantam hozzá, nem vittem semmit, és majdnem magamon felejtettem a pizsamámat is. Vele mindig történik valami… kiskorában kishíján egy kamion majdnem elcsapta. Különleges srác, az egyszer biztos.
  Építésvezetőként dolgozik, hol itt, hol ott, folyton járja az országot a cégtől kapott fekete Sedan-jával, mondanám, h dús hajába tép a szél, de mégsem. Nem egy ecsetfejű. Szemei mogyoróbarnák, szája keskeny, érzéki, bőre napbarnított. Múlt pénteken találkoztam volna vele, de nem jött el. És itt kezdődik a sztori.
- Megint vidéken vagy? - kérdeztem.
- Igen, de már megyek haza. Meg kell vennem anyámnak az ajándékát, mert megint kiveri a balhét. Basszus, ha nem megyek át hozzá szombaton, még ő sértődik meg.
- Vicces. De biztos igaza van, csak az anyád! Ugye most nem vezetsz?
- De igen, de ne akarjon akkor is teletömni kajával, ha nem akarom. Mindig mondja, hogy egyél fiam, itt van mit! Szoktam így vezetni, de tudod, ez a kihangosítós speciális...
- Mondjuk eszel is annyit, mint másik három! - majdnem lefordultam a székemről, úgy nevettem.
- Nem is eszek sokat! - erőteljes hangja kicsit hisztérikussá vált, de meg tudtam volna zabálni. Nagyon rendes, őszinte és helyes pasi, de engem csak barátnak tekint. Nem bánnám, ha több lenne, de ő nem az a típus, aki egy mellett meg tudna állni, pláne egy ilyen kötődő csajjal, mint én.
- Ügyes legyél, majd dumálunk! - próbálok elköszönni.
- Kem! Van kedved holnap összefutni? - mély csend. Köpni-nyelni nem tudtam, pedig számíthattam volna, hogy akar.
- Veled, holnap? - remegett a hangom, nem tudtam olvasni a szemeim előtt világosodó monitort.
- Igen. Mi ebben a meglepő? Jó lenne megint látni! - hangja mézszerűen majdnem átcsorgott a telefonon.
- Oké, háromkor? Feljössz?
- Egye fene, de csak ha palacsintát is sütsz! - nevetése imádnivaló.
- Oké, majd jössz, de előtte csörrenj meg! Vigyázz magadra!
- Jól van, szia! - azzal letette a telefont.
*
  A város minden pontjára el kellett mennem, mert jó minőségű dolgokat kevés helyen kapni. Kyle-ért pedig mindent, nemcsak a legjobb cuccokat, de rendesen kitettem magamért a palacsintasütésben is. Elkapott egy hatalmas zuhatag, hideg volt, átáztatott, még otthon a melltartómból is csavartam a vizet. Vadiúj Genius fülesem totál tönkrement, és még az a fránya szél is hidegen fújt.
  Csokipudinggal és házi eperlekvárral kentem meg a palacsintát, nem érdekelt, hogy közben vacogtam a 22 fokban a szobában. Vártam Kyle-t, hogy hívjon, de négy óra után már tudtam, hogy nem fog. Csalódott voltam, mert nem szavahihetetlen, nem megbízhatatlan, és nem felejti el csak úgy, hogy fel kell jönnie pont hozzám, pont palacsintázni.
  Másnap reggel torokfájással ébredtem. Hasogatott a fejem, de bementem dolgozni, még szerencsém volt, hogy a főnök nem volt bent. Napokig csak gyötrődtem, mi lehet vele, hogy eszébe sem jutok, ő nem ilyen.
Szerdán már négykézláb keltem, alig bírtam kinyomni a tulajdon telefonomat, hogy ne csörögjön. Valami idegen szám hívott, mikor már harmadszor tette, kénytelen voltam felvenni. Valami doki hívott, hogy Kyle kórházban van.
  Azonnal magamra kaptam valami pulcsit, de a pizsamafelsőmre, nadrágot húztam és egy saruba bújtam, szinte repültem a város túlsó végén lévő kórházba.
- Mi az Isten nyilát csináltál megint? - förmedtem rá, ahogy leültem mellé. Szemei csillogtak, nyakán egy fehér merevítő volt, mindene kirajzolódott a leheletvékony lepedő alatt. Köhögőroham tört rám, majdnem megfulladtam mellette, de nem csinált semmit. Egy darabig.
- Meg sem merek szólalni, mert félek, h összesel és megfulladsz. - mosolyodott el.
- Akkor inkább meséld el, mi volt! Szidtalak anyástól, hogy megfáztam miattad! Egy SMS-t, vagy egy csörrenést nem érdemeltem? Rendes barát vagy tényleg! - osztottam ki.
- Jaj már... amikor beszéltünk, csütörtökön este, mikor vezettem, emlékszel! - kezdte.
- Igen, emlékszem.
- Nem sokkal utána jöttem haza egy főuton, és százzal belém jött oldalról egy muksó. Repültem basszus, autóstól, átfurdultam párszor aztán kész.
- Az kemény.
- Ki kellett vágni az autóból, azt sem tudom, mikor tértem magamhoz utána. Aztán jutott eszembe, hogy veled kellett volna taliznom. - elnézett a vele szemben lévő fehér falra, amin nem volt semmi. - A palacsintámat megsütötted?
- Ritka egy pofátlan vagy, már ne is haragudj! - együtt nevettünk, és megint köhögőrohamom volt. Beteges volt ez az egész, de ahogy Kyle gyakorlatilag tehetetlenül feküdt előttem, belegondoltam, mi mindenre ki tudnám használni. Nem hiszem, hogy ő is ellene lett volna, viszont pont engem engedett volna közel magához?
  Bámultam az arcát szótlanul, és ő alig nézett rám, csak a falat szugerálta, hátha az majd ad neki annyi erőt, hogy felkeljen. Mennyi olyan dolgot tudok neki adni, ami neki nem értékes... hihetetlen. Meleg otthon? Családias, romantikus környezet? Ezeket legalább nem lehet megvenni, de akkor is értéktelen neki, kezdve ott, hogy én is nőből vagyok. Van annyi exe, hogy bármelyiket felhívja, egyszer megdugja, megvan a kielégülés, ugyanezt én is megadom, ezért nincs ilyen értékem az ő szemében. Az egy dolog, hogy barátok vagyunk Isten tudja mióta, de nem hiszem, egyszer is megfordult volna a fejében, milyen lehet velem, egy kezdővel... Több baja lenne velem, mint egy ártatlan kislánnyal, holott neki tényleg vagy egy szűz, vagy egy belevaló csaj kell. Hát én vagyok az a szerencsétlen félbéna, aki egyik kategóriába sem tartozok, pedig mit meg nem adnék érte... Hiába mondom akár magamnak, akár másnak, hogy nem vagyok szerelmes, be kell vallanom, egy főnyeremény ez a pasi.
  Elkapta a tekintetemet, amint bámulom, de nem szólt semmit. Csillogni kezdett a szeme, mint a besütő reggeli napfény, egyre világosabbá tette a szobát, melegebb is lett, és már földöntúli volt ez a rengeteg fény. Mintha egy amgyal feküdt volna előttem, szárnyak nélkül.
  Megijedtem. Volt ebben a dologban valami hátborzongató, amitől ismeretlennek véltem a férfit magam előtt, és ahogy fel akartam kelni a székemből, majdnem leestem róla. Kyle megfogta a kezem, puhán, finoman, de határozottan megrántott maga felé, és egyensúlyomat vesztve ráestem. Kicsit előre dőlt és ajkai az enyémhez értek.
  Kezével az enyémet fogta, melleim hozzá préselődtek lepedőn és ruhákon keresztül, és forróság árasztott el, mindenhol. Nem akartam, hogy vége legyen, ott akartam maradni rajta, mellette, vele, érezni szivének heves dobogását, bőrének lángolását, ahogy egyre jobban átkarol és magához szorít. Egy tehetetlen, egyszerű lány akartam lenni, szerelme karjaiban, de valamiért tudtam, hogy én sosem leszek ilyen, pláne Kyle-al.
  Lemásztam róla, és egy szó nélkül ott hagytam. Otthon sírtam, zokogtam, és majd' megfulladtam a saját köhögésemtől, fetrengtem az ágyanom, a kanapén, nem tudtam napokig aludni, munkába se mentem és nem akart telni az a nyomorék idő...

2015. április 25.

Egy olcsó férfi impressziója

Bálintnak

- Sajnálom, de ki kell ábrándítsalak; tudok szeretni, de ki kell érdemelned, hogy te legyél az egyetlen! - pókerarccal nézett rám, de tudtam, hogy kíváncsi rám... mit fogok neki mondani.. nagy levegő, hajrá!
- Nem kell, hogy megbocsáss, de nekem ez sok. Nem erre van szükségem, tudod. Nem kell, hogy a legjobb legyél, ne akarj több lenni, csupán annyi, ami nekem kell, és én cserébe elfeledtetek minden problémát. Én csupán az őszinte szerelmedet akarom, de ezt nem fogom senki miatt megtenni. Nem vagyok elég bevállalós neked, sőt. Szégyenlős vagyok, de azt akartam, hogy veled, érted tűzön-vizen át. Képtelen lennék alárendelt lenni, folyton lázadnék, és tudom, hogy azt nem tudnád elviselni. Nekem egy menedék kell, nem egy újabb hely, ahol rettegnem kell, hogy most érzéki, romantikus, és gondoskodó leszel, avagy kikötözöl, és keményen elbánsz velem. Mintha skizofrén lennél, képtelen lennék megkülönböztetni ezt a két arcodat, sírva menekülnék hol az ölelésedbe, hol a karjaidból. Nekem ez nem megy, kérlek értsd meg! Pedig, ha tudnád, napok óta mennyit jársz a fejemben... de nem megyek bele, túl mocskos üzlet ez nekem még az Ördöggel is. - ezek után némán néztem Rá, barna szemei felett a szemhéjai megrebbentek, alsó ajka kicsit megrándult. Meg akartam csókolni kicserepesedett ajkait, de nem tudtam ugyanazzal a szerelemmel ránézni. Vágytam a csókjára, mert tudtam, azokkal nem tud olyan erős és uralkodó lenni, mint a karjaival, ha megölel, mégis, ahogy előtte állva rettegtem, mi fog történni, mazochista módon éreztem egy kis izgalmat.
  Remegtem, amíg ezeket mondtam, vajon mit fog reagálni, de tehetetlenül állt előttem, pedig simán elképzelem robosztus alakjáról, hogy maga alá teper, magáévá tesz és bezár valahová, ne szökjek el. De csupán nézett, a reggeli napfény besütött a konyhaablakon. Bőre csillogott, szemei szinte mattok lettek, de az égvilágon semmit nem láttam a szemeiben. Egy kártyalap volt előttem, egy tükör, amiben nem azt láttam, amit érez, ami zajlik benne, hanem amit én akartam látni.
  Felrántottam a táskámat a hátamra és kinyitottam a panel ajtaját, de a gomb fordítása közben megálltam egy pillanatra... nem néztem vissza. Nyitva hagytam az ajtót, és felszabadultan, gyors léptekkel szaladtam lefelé a kőlépcsőn.

2015. április 21.

Olcsó gyönyör 2 +18 bi

Nem szántam ennek a résznek folytatást, de egy kedves barátom meggyőzött, és ezt most csak neki ajánlom! Lala 4ever <3

  Borzasztóan éreztem magam a történtek után, gyötört a lelkiismeret furdalás, azt hiszem szerelmes is lettem ebbe az Ördögbe. Vele keltem, feküdtem, barátnőmnek is csak róla meséltem, otthon a csapból folyt. A suliban viszont alig tudtam ránézni.
  Néha, mikor rápillantottam, láttam, ahogy mosolyog, de az csak pár pillanat volt. És ahogy fehér fogai közé keresztben fogta a tollát egyik nap, mikor arrébb vitt egy széket... Ez az eset nagyon felizgatott. Órán kerestem a tekintetét, próbáltam rá mosolyogni, de ő széles, gúnyos vigyorral nézett az osztályomra minden egyes alkalommal. Ha engem meg is szólított egy-két kósza felmérés miatt, hűvös volt velem, mintha olyankor jeges szél fújt volna az arcomba, kék szemeitől remegni kezdtem, pedig semmit sem mondott, nem volt a szemében semmi.
  Féltem tőle és kívántam. Nedves tangával mentem be az óráira, akkor is megijedtem, amikor egy tévedésből adódóan benyitott egy irodalom órámra.
  Az a fiú is eszembe jutott sokszor, ki lehet, miért volt ott?
  Egy alkalommal elegem lett. Nem ez bátorított fel, hanem hogy megint a szobája felé kellett mennem és mereven jött ki, zárta az ajtót maga mögött. Amint észrevettem, megálltam mellette, szemébe néztem és azonnal tudta mit akarok. Nyitotta az ajtót, beengedett.
- Miben segíthetek? - kérdezte udvariasan.
- Tudni akarom, mi volt az a múltkori! - sosem mertem még egy tanárommal sem így beszélni, de ő most megérdemelte.
- Ffogalmam sincs, de hidd el, hogy nem akartam. Így alakult, és kész. De remélem nem bántad meg! - gúnyos vigyorra húzta a száját, remegtem.
- Mit nevetsz? Nevet? - nem tudtam, hogy tegezzem, magázzam, vagy most egyáltalán fiú vagyok, vagy lány. Ő csak jött egyre közelebb, és megcsókolta a nyakam.
- Milyen jó illatod van! - súgta. - Meg fogsz őrjíteni, megint!
- A testemet kívánod?
- Igen, kívánlak, mint egy őrült!
  Megragadott, a fenekemet és feltett az asztalra. Leszaggatta rólam a ruhám és a bugyim, nem volt kíméletes. Ezek után nem csókolt meg, csak a bimbóimmal jászadozott, hol a kezével, hol a szájával. Dörzsölgetni kezdte a csiklómat, a puncimat, ami azonnal nedves lett, ahogy hozzám ért. Láttam a merevségét, hogy ott ágaskodott harmatos puncimnál.
  Hideg volt a keze, amint belém tolta két ujját, de azt hittem, meggyulladok, annyira felhevültem.
- Mondanom kell valamit! - lihegtem. Ekkor elengedett, a szemembe nézett, és nem ért hozzám egy ujjal sem. Megragadtam a pólóját és újra közel húztam magamhoz.
- Féltékeny voltam minden lányra, akik veled beszéltek! Azóta nem néztél rám, csak ócsároltál minden alkalommal. Bántottál vele, de nem tudom miért! Nem mondtad ki a nevem, de tudtam, szeretlek, kívánlak, és akarlak újra és újra!
  Megcsókolt, belém tolta merev farkát és vadul lökni kezdte. Mozgott és csókolt, szájával érzékien, faszával csak úgy döngetett.
  Átkaroltam a nyakát és sikítani akartam az élvezettől, mert baromi mocskosnak éreztem magam... pont vele szexelni, mikor hány, meg hány jobb, szexibb tanárom van nála. De nekem Ő kellett.
  Az asztal mozogni kezdett, a falnak ütközött, ahogy engem is lökött, de egyszer csak szipogásra lettem figyelmes az ajtó felől.
  A fiú állt ott, a tusoló és a szoba közti ajtófélfának támaszkodva, szemei vörösek, szívta az orrát, de most fel volt öltözve.
- Máté! - morogta a tanár, mire kíszállt belőlem, felrántotta a nadrágját és odament a fiúhoz.
  Én még mindig ott ültem az asztalán széttárt lábakkal, nedvesen, két ujjamat tövig csúsztattam magamba, amikor megláttam, hogy a fiú megcsókolja  a tanárt, majd félrelöki, és beáll a lábaim közé. Elővette kemény farkát és tövig merítette belém, azt hittem elájulok közben. Csupasz golyói hangosan nekicsapódtak a fenekemnek, melleim a kezeiben voltak, a tanár pedig csak folyatta a nyálát.
  A fiúnak minden centijét éreztem magamban, olyan mélyen, mint még soha senkit. Rám nézett, barna szemeiben elveszettnek éreztem magam. Haja már csatakos volt, de csípője ugyanolyan gyorsan lökte, mire megcsókoltam. Szorosan átölelt, a nyakamba lihegett, és belém élvezett. Kettőt-hármat még lökött, körmeimet a húsába vályva én is elmentem.
  Egy utolsó csókot adtam neki, mielőtt kihúzta belőlem a farkát, és azt mondta:
- Várj meg!
  Próbáltam felvenni a ruháimat, de a tangát esélytelen volt, annyira elszakadt. A nadrágomról elszállt a gomb, ezért az övemmel fogtam össze, alatta egyértelműen nem volt semmi.
  Máté letérdelt a tanár elé, aki kettőt húzva a srác szájába célzott. A fehér, ragadós spermával a szájában jött oda hozzám, megint megcsókolt, de most az összes geci az én számban volt. Mindet lenyeltem.
- Nagyon rosszak voltatok, ezért büntetés jár! - szólalt meg a tanár, majd mindkettőnket letérdeltetett maga elé. Amíg verte a szerszamát, felváltva simogatta az arcunkat, mi közben Mátéval csókolóztunk. Szorosan fogtuk egymást, ő a fenekemet, és a farkát markolásztam, a tanár pedig az én melleimet szorította.
- Csukjátok be a szemetekeee... - azzal a tanár finom, fehér gecije az arcunkon landolt. Lassan, érzékien lenyalogattuk a másikról, a férfi felhúzta a nadrágját, rendbe szedte magát, majd letette a kulcscsomóját az asztalra.
- Mosakodjatok meg és irány kifelé! Látni sem akarlak, egyikőtöket sem!
  Mátéval a tusolóban újabb csókcsatát vívtunk, nem akartuk elengedni a másikat. Amint befejeztünk mindent, kézenfogva mentünk ki a suliból.
- Van kedved holnap moziba jönni? - kérdezte. Meglepett rendesen, de igent mondtam.
- Akkor holnap! - azzal lefordult egy mellékutcába.

Kőkemény katona...mellett +18 gay

Előre figyelmeztetek mindenkit, akit zavar a világháborús téma, közeg, az NE olvassa! Durva pillanatok vannak benne, akik nem bírják, azok csak a végét olvassák! Köszönöm!

16 voltam, mikor anyám meghalt, pont a születésnapomon. Akkor változott meg minden.

Nem tudtam, mi is az az „Auschwitz” addig, amíg oda nem kerültem. Mindenki félt már csak e szó hallatán is, én csak annyit mondtam: „biztos csak egy nyaralás.” Hát nem az lett…

15 lehettem abban az évben, amikor betörték az ajtót otthon, hat egyenruhás katona jött, bejelentették, hogy irány Auschwitz.

Hatalmas, kovácsoltvas kapu nyílt hangos csikordulással, berobogtunk a táborba.

Hangulatos volt, mintha én magam is bevonultam volna; kopár föld, itt-ott fakó fűcsomókkal, faházak, kőépületek, nagy, brümmögő autók.

Apám kereskedő volt a szülővárosomban, tőle tanultam németül, értettem, mi mindent beszélnek körülöttem.

Egy középkorú férfi fogadott minket, amint leszálltunk az autó rakteréről. Ruhája zöld volt, sok csillaggal, szalaggal és egy horogkereszttel… Tudtam, hogy félni kell, de az okát csak ezek után tudtam meg.

Az arca megnyerő volt, határozott, érett, de hogy mosolyogjon, azt nem tudtam elképzelni. Kék szemei voltak, rövidre nyírt, szőke haja, fején sapka, azon is pár csillag.

Ahogy sorban leszálltunk, megszámoztak bennünket, a férfi megvetően mindenkire. Mire rám került a sor, semmit sem láttam a szemében. Üres tekintettel nézett rám, nyakamba akasztotta azt a kis fémdarabot és arrébb lökött.

Kezdett nem tetszeni, hogy egy normális pillantást nem kaptam, pedig gyerek voltam. Belökdöstek egy magas kőépületbe, ahol méterenként ajtók voltak, vastag, sötétre festett ajtók, koszos falak, hosszú, sötét folyosókkal.

Elzártak anyámtól egy másik helységbe, ahol csak férfiak voltak.

Aznap este nem kaptam vacsorát, ahogy mások sem. Ebben a szobában, ahol én is voltam, vékony lepedővel borított szalmazsákok voltak, egyik a másik mellett, WC-nek egy vödör volt betéve.

Sokan voltunk, napról napra többen. Akik régóta ott voltak egyre soványabbak, erőtlenebbek lettek, enni naponta egyszer kaptunk, akkor is csak vizet és egy-két falat kenyeret.

Mindenkit vittek dolgozni napkeltétől napnyugtáig, férfiakat, nőket, gyerekeket. Engem is befogtak, ásnom kellett a tábor kerítésének árkot, vagy csak simán egy gödröt.

Folyton arra a szőke tisztre gondoltam. „K” betűvel kezdődött a neve és valami megfogott benne.

Otthon tapasztaltam, milyen az, ha valaki testileg is hat rám, de itt nem mertem semmit sem csinálni ennyi ember között, akiknek az volt az elsőszámú célja, hogy a másnapot megérjék, vagy megszökjenek erről a helyről. Páran próbálták, de végső soron sikerült-e nekik, vagy elkapták őket, fogalmam sincs. Néhányaknak alig volt ereje két lábon megállni, de a katonák csak hajtottak minket, ütöttek, vertek, hol bőrszíjakkal, hol puskatussal, hol az ásók, lapátok nyelével. Volt, akit a szemem láttára vertek agyon; beverték a fejét, vér folyt a száján, orrán, ahogy eldőlt, az agya kifröccsent a földre.

Nekem kellett gödröt ásni neki egy másik fiúval, aztán belehúzni, betemetni, és aznap már azt a falat kenyeret se kaptuk meg, mire beértünk már elfogyott.

Napokig nem fürödtünk, a szobában szennyszag volt, a koszt, mint egy réteg bőrt, le lehetett volna húzni rólunk. Ha esett az eső, annak örültünk legjobban; nem érdekelte a többséget, hogy megfázik, vagy belehal a tüdőbajba a hideg csapadék miatt.

Akik betegek voltak, azokat volt, hogy agyonlőttek: mentünk reggel dolgozni, vittük a szerszámokat, a német meg egy szó nélkül szemből lelőtte a szerencsétlen embert.

Mikhal, akivel sokat beszélgettem, az a velem egykorú fiú is megfázott, de valami más tüdőbetegsége is volt, amitől néha nehezen vette a levegőt, hosszú percekig köhögött, ritkábban a lábán sem tudott megállni. Egy hideg reggelen is ez a köhögő roham jött rá, de miután összeesett, arcát a homokra ejtette, próbált levegőt venni, de csak kétszer összerándult, majd nem mozdult többet.

Meghalt az egyetlen ottani barátom. Sírva szaladtam oda hozzá, letérdeltem, próbáltam felrángatni, de teste nagyobb volt az enyémnél, bőre a csontjaira szikkadt, bennem erő is alig volt, hogy megemeljem.

Egy német arrébb rugdosott engem, lábával megfordította a holttestet, hogy meggyőződjön róla, tényleg meghalt.

Két férfi fogott meg, koszos, sötét bőröm az övékhez ért, amint tovább vittek, nehogy a német engem is le találjon lőni, mint annyi más ártatlan embert.

Visszanéztem a vállam fölött és a szőkét láttam távolodni Mikhal egyre jobban kihűlő testétől.

- Ki ez az állat? – kérdeztem a két férfit, akik vittek. Belevegyültünk a tizenpár emberből álló kis csoportba.

- Patrik Klein, ennek a táborrésznek a parancsnoka. – felelte az egyik. – Szerencséd volt, hogy nem lőtt le.

Haragudtam mindenkire akkor: a két férfira, hogy miért hoztak el onnan, Mikhal-ra, miért kellett meghalnia, és Klein-re, miért nem lőtt le, vagy rugdosott agyon. Ahogy magamat is gyűlöltem, amiért semmit sem tudtam tenni Mikhal-ért.

Egy kis senki voltam ott térdelve Klein előtt, akit, mint egy darab fát, arrébb rúgott. Nem fájt az oldalam, már meg sem éreztem a sok ásónyél- és bőrcsapás helye mellett. Az fájt, hogy Ő tette. Poros csizmájának helye lila foltként jelent meg a testemen, még szerencsém, hogy nem láttam az arcát, a szemeit, hogyan nézhetett rám.

Ezek után napokig nem láttam. Örültem, mert közeledett a születésnapom, talán ekkor láthatom anyámat is. A nap csak vánszorgott az égen, amíg dolgoztunk, a saját izzadtságunkban úsztunk, a por tapadt a testünkre, mint mágnesre a vas és undorral néztem minden egyes németre: gyűlöltem mindet. Fegyverük volt, bármit bárkivel megtehettek, akkor ehettek, amikor csak akartak és tisztábbak voltak, mint én.

A születésnapomon szép reggel volt. Nem úgy indult, hogy lefordítottak az ágyamnak nevezett szúrós dologról, a szomszédom rázta meg a vállam.

- Egy német keres. – súgta halkan.

Amint kimentem az ajtóhoz Klein várt. Nem akárki. A kezembe nyomott egy vaslemezt, ami már eléggé rozsdás volt, a számot alig lehetett leolvasni róla. A körmömmel próbáltam kicsit kapargatni legalább a számot, mire a szívem majd’ kiugrott a mellkasomból. 5-ös volt az utolsó számjegy, eggyel több, mint az enyém. Kit vettek le előttem az autóról? Gyorsan kellett gondolkodnom, és mire felelevenítettem, könnyek csorogtak az arcomon… anyám volt az, az ő száma.

Klein erős kezeit a húsomba vájta, mint egy keselyű, húzott magával, miközben én csak sírtam. Anyám meghalt, a születésnapomon.

Fogalmam sincs, mi baja lehetett, mióta idejöttünk, azt sem tudom, hetek, hónapok, vagy csupán napok teltek el, alig beszéltünk. Senkinek nem tudott volna ártani, békés asszony volt és beteges sem volt.

*

Németek hozzá sem értek a testéhez, két aszott férfi hozta ki az udvarra az egyik kőépületből.

Klein ott állt mellettem, ahogy én a könnyeimet vakartam ki a szemeimből piszkos kezeimmel, rám nézett és annyit mondott:

- Ne picsogj!

Ekkor elpattant a cérna. Rávetettem magam, ütöttem, ahogy csak tudtam, ahol értem, karmoltam, hisztiztem, de ő csak elkapta a kezeimet, felkapott a vállára, és elindult valahová.

A hasam a vállán volt, a lábaimat fogta, vékony, erőtlen karjaimmal próbáltam ütni a hátát, derekát, de észre sem vette.

Feltrappolt egy fa lépcsőn, benyitott egy ajtón, majd ledobott egy ágyra. Puhább volt, mint az enyém, de éreztem a vas keretet, ahogy a falat is, amibe bevertem a fejem.

Háttal volt nekem, a szemben lévő ablaknál bámult az udvarra, kezei a háta mögött, kis terpeszben állt.

A szoba egyszerű volt: egy ágy, egy asztal, pár papírral, két szék és Ő az ablaknál. Az ágyon zöld színű, puha takaró, egy párna és én, koszos, rongyos ruhákban. Összekucorodtam, a mellkasom remegett, rázkódtam az ágyon a félelemtől, majd megszűnt körülöttem minden.

Azt hiszem elájultam, de nem tudom, mennyi időre. Elveszítettem az időérzékem és arra ébredtem, hogy a férfi hideg borogatást tesz a fejemre. Megijedtem, ahogy a tiszta kék szemeivel találtam szemben magam, erős, fegyvertől cserzett kezei a homlokomhoz érnek egy hideg ruhával. Véres a ruha. Hátrább húzódtam az ágyon, de Ő finoman megfogta a kezemet és azt mondta halkan:

- Maradj nyugton!

Hangja nem volt erőszakos, lágyan hangzott, mintha már szavaival is ápolna, nem csak a kezeivel. Miért olvadtam el ennyire tőle? A lányok szoktak így olvadozni, de egy ilyen férfi, mint Klein…

Hatalmasat nyeltem, nem tudtam hová tenni ezt a helyzetet. Arca egyre közeledett, láttam minden egyes arcizmának rándulását, ahogy szája lassan kinyílt és az enyémre tette, mintha csak egy röpke puszi lenne.

Mintha áram járta volna át a testem, feltöltődtem energiával annak ellenére, hogy napok, hetek óta alig eszek valamit, súlyom a felére csökkent. Élőnek éreztem magam, mocorogni kezdtem előtte, kezeim céltalanul motoztak az ágyon.

Nem tudom, mit vett észre belőle, de megfogta a kezem, és a nadrágjára húzta, az ölébe. Valami hihetetlen kemény volt ott, vastag és át akarta szakítani a zöld anyagot, pedig azonnal visszahúztam a kezem.

Elengedett, befejezte a csókot, szemei, mint két kis darab jég, csillogott, közben ellenszenvesség sugárzott belőle. Levette a zakóját, ledobta a földre, az alatta lévő ingről egy rántással leszaggatta a gombokat is, csizmáit szanaszét rúgta, majd letepert maga alá. Nem kellett neki nagy erőfeszítés, hogy megtegye, mert az én harminc kilóm, az ő nyolcvan kilója ellen, nem sok esélyem volt. Fájt, ahogy nyomta a csontomat, de izgatott lettem, mit fog velem tenni. A látványra, ahogy levetkőzött, csoda, hogy nem folyt a nyálam, és ahogy szája újra az enyémre tapadt, nyüszítettem, mint egy kutya. Öle forró volt, és hangos recsegéssel szaggatta a ruháimat. Nem érdekelte, hogy az ágya tiszta, én nem, csak akkor, mikor lelökött az ágyról. Hangosan puffantam, sajgott az oldalam, ő pedig felült.

- Az ágy alatt van egy lavór, mosakodj meg, de jó alaposan!

Néztem rá, nem mertem megszólítani, hogy most hogyan csináljam. Eléggé szégyenlős voltam, és a többi ember között nem fürödtem, túl sokszor esett az eső.

- Mozdulj már meg! – förmedt rám, mire benyúltam a vasszerkezet alá. Tényleg volt ott egy lavór, meleg volt benne a víz, mellette tiszta ruhák, élére hajtogatva, tiszta törülközők. Legszívesebben bukfencet hánytam volna a meleg vízbe, annyira örültem neki, de azzal a tudattal, hogy itt van ő is, csak illúzió maradt.

Csak a kis alsónadrágom volt rajtam, amit azért néha próbáltam kézzel kimosni, talán három-négy naponta, de közben is volt rajtam valami.

Az arcomat mostam meg először a kezeimmel, közben azokat is dörzsölgettem.

- Van szappan is. – szólt halkan, majd hatalmas teste elnyúlt az ágyon. Izgató volt, ahogy egyik kezét a feje alá tette, másikkal gyúrni kezdte merev szerszámát. Alig tudtam a mosakodásra figyelni, pedig mindenhol vastagon állt rajtam a kosz.

Arca hirtelen bosszús lett. Szemei villámokat szórtak, morgott valamit, pedig semmit nem csináltam… talán ez volt a baja. Lemászott az ágyról, kezeivel erősen megragadott, és feltérdeltetett. Markába vett egy kevés vizet, és rám locsolta. A meleg, szennyezett víz végigfolyt a mellkasomon, a szappanbuborékok végigszánkáztak csupasz testemen. Csiklandozott, ahogy az is, amikor Klein a hátamra is tett vizet, lenyomott a hátamnál, és én homorítottam előtte, szinte kutyapózban. Lehúzta az alsóm, majd a fenekemet kezdte simogatni. A vizet folyamatosan locsolta rám, kezdtem magam tisztábbnak érezni, mint otthon, amikor naponta fürödtem.

Vizes kézzel benyúlt a lábam közé, mosta a golyóimat, ami már eléggé bizseregtek, majd a merevedni kezdő farkamat is. Húzogatta, finoman, de mikor felszisszentem, mert túl mélyre húzta, befejezte, s visszatért a fenekemre. Ügyesen csinálta, majd vizes kézzel a lyukamat kezdte masszírozni, közben ugyanúgy locsolta rám a vizet. Csinálta így pár percig, lassan puszilgatni kezdte a hátam, az oldalam, amitől bizseregni kezdtem mindenhol.

Hátradöntöttem a fejem, becsuktam a szemem és halkan nyögni kezdtem, amint ujjbegye benyomult a fenekembe. Jó érzés volt, de gyakran csak betolta és teljesen kihúzta, olyankor újra bevizezte a kezét, és újra belém dugta.

Mikor már kezdtem ellazulni, két ujját tolta be. A meleg víz csorgott belőlem, a fapadló már jócskán nedves volt, ahogy a lábaim is, de elővett egy tiszta törülközőt, megtörölt mindenhol, majd a karjaiba vett és lefektetett az ágyra.

Mondhatni romantikus volt ez a kis rítus, meg a reggel, ahogy a napfény besütött, meleg lett a szobában egyik percről a másikra, és Ő rajtam feküdt.

- Még a nevedet sem tudom… - súgta a fülembe, amíg letolta alsónadrágját. Majd’ elájultam alatta, annyira felizgatott, ahogy az a hatalmas, észveszejtően kívánatos férfi ott volt, fölém magasodott, birtokolni akart.

- Rudolf – lecsuktam a szemem, ahogy a nyakamat csókolta. Lábaimat széttártam, combjaimmal alig értem el a derekát, és csak az ő combjaihoz tudtam dörzsölni. Kezei simogatták a mellkasom, mélyen beszívtam testének illatát, ahogyan arca mellettem volt.

Szerszámomat nagyon kicsinek éreztem az övéhez képest, de ő összefogta a két kemény farkat és egyszerre kezdte simogatni. Az övén már gyöngyözött, de Isteni volt, ahogy a két merevség egymáshoz simult.

Lassan elengedett és elkezdte belém nyomni a farkát. Makkja lassan, egyre mélyebbre csúszott, nedveitől elég síkos volt, de én kicsiket sikongattam a fájdalomtól.

Lángolt a szemeiben valami, ami megbolondított engem is. Vonaglottam alatta, ahogy ritmusosan lökte, be és ki, be és ki. Mintha valamiféle hajón ringtunk volna, hullámzott a testünk, egyre jobban izzadtunk, hol összetapadt a testünk, hol csúszkált a másikon. Alig bírtam kinyitni a szemem, féltem is egy kicsit, de közben nagyon is jól esett.

Mélyre hatolt, maga alá gyűrt. Egyik karjával támaszkodott, másikkal megfogta a tarkóm, felemelt egy kicsit, hogy megcsókolhasson, közben tartott, hogy annyira tolja magát belém, amennyire csak tudja. Szája ritmustalanul mozgott, volt, mikor csókolt, volt, mikor csak a szánk mozdulatlanul tapadt egymásra, de éreztem, ahogy felhevült bikaként fújja a levegőt ki az orrán, majd mély nyögéssel megfeszül a teste, lassít a sebességén, és belém pumpálja nedveit.

Csodálatos látvány, hogy az én testem elégítette ki. Kiszállt belőlem, a fal mellé feküdt és az ölébe húzott, karjaival átkarolt, forró lehelete a lapockáimat csiklandozták.

- Verd ki! – mondta halkan, és keze felcsúszott a csípőmre. Kettőt-hármat húztam a szerszámomon, mire a kevéske fehér folyadék végigspriccelt a lepedőn és a nedves padlón.

2015. április 2.