A lovag +18 hetero

  Lehet valakinek a XXI. században egy lovagja? Nem nagy durranás, van egy zseblámpája, pár monitor, amit figyelnie kell, egy épület, amiben az éjszaka közepén bóklászol, és az a pisztoly az oldalán. Markáns, nem túl magas, de karakteres. Fekete, tüsi haj, íves, sötét szemöldök, alatta sötétbarna, már-már fekete szemek. Határozott arcvonások, simára nyírt arcszőrzet és húsos, piros ajkak. Elsőre nem figyelsz fel rá, csak; nah, ő is itt van. Kénytelen, hisz ez a munkája; biztonsági őr.

  Este, 10kor kell bezárnia a fürdőt, ami keveredése az újfajta klóros, fehér csempés undormánynak, és a török hamamoknak. Elképesztő karizmája van, csodálatos a kialakítása, ám a zavaró klórszagot nem lehet kikerülni. A bejárati ajtó után sorban a fogasok, a pénztár, a büfé, pár asztal, székek, padok, és a sarokban az ő kis kuckója.

  Úgy nézett a lányra, mint valami... nem is tudom... csak utána nézett, ahogy elringatta a csípőjét az öltözőbe.

  Az őr, nevezzük most Istinek, megnézett mindenkit, aki bement, és mindenkit, aki kijött. De igazán csak az a ringó csípőjű hölgy érdekelte, aki miatt végül zárásig várt.

  Egytől egyig kijöttek az emberek az öltözőkből, üresek voltak az épület termei; szauna, a medencék. A férfi öltözőben sem volt egy lélek sem. A kíváncsiság hajtotta a vérét, a testét, a lelkét a női öltözőbe, ahol semmit sem hallott azután sem, hogy bekiáltott.

  Becsukta maga mögött az ajtót, és a szekrények között, egy padon látott egy sporttáskát. A síri csendben hallotta a vízcsobogást, ami a tusolók felől jött, levette pulóverét, a padra tette, és lopakodva indult a hang irányába.

  A legutolsó fülkéhez volt felakasztva egy fürdőruha, gyöngyös madzagok lógtak róla, és kivillant az a karcsú könyök is. Isti kilépett bakancsából, pillanatok alatt levetette a nadrágját, a pólóját is felakasztotta, meredező szerszáma már türelmetlenül állt hófehér boxerében. Felállt a tusoló pár centis peremére, de csak nézte a nőt, amint a víz végigfolyik barnás testén, hátán, combjain. Azonnal belé akart hatolni, de ez lehetetlen volt... pillanatnyilag.

  Finoman megérintette a forró testet... a nő megfordult, ám Isti azonnal a szájára tapasztotta a sajátját. Hatalmas testével a férfi visszatartotta, hogy a másik bármit is tehessen; próbált szabadulni, de kezeit bilincsbe verte az erős marok. Elment Isti maradék esze is. Egy test ekkora hatást tett rá.

  Amint érezte, hogy a nő ellenállása csökkent, jelentősen, lassan felemelte, fenekénél fogva ágyékára szorította, amint meghallotta a halk nyögdécseléseket. Még nem volt benne, de éhes volt, csillapíthatatlanul, ám a nő szenvedélye fokozni sem tudta volna tovább.

  Fél kézzel kiszabadította farkát, a nő karjai egyre erősebben szorították a nyakát, körmei karcolták érzékeny bőrét. Hőhullám volt a behatolás, a lassú mozgás, a hangok, nyögés, szuszogás, részegebb lett a puha testtől, amit tartott. Hagyta, hogy a nő tegye, amit kell, mégcsak nem is csókolta vissza.

  Az orgazmusra gondolt, ami rázta a testét, de a nő ekkor már előtte térdelt. Isti a falat támasztotta erős karjaival, a nő teljesen alá volt rendelve. A langyos víz lemosta robosztus testéről a mocskot... lerohant egy nőt, aki ki volt szolgáltatva neki. Ez foglalkoztatta, mikor már pihegő szerszámát markába zárva indult ruháiért. A boxer ázott a zuhanytálcában, a nő elmotyogott egy köszönömöt, és ennyi volt. Egy...

  Isti visszaszólt az ajtóból:

- Igyekezzen, már be kellene zárnom!

Istvánnak

2015. szeptember 24.

Kanári a kalitkában

- Nem teheted ezt velem! Szeretlek, te őrült! Gyere vissza!
  Sikítottam Kyle után, de ő belesétált a ködbe, ahol mindenki rá vadászik. A hidat is elnyelte a sűrű köd, Kyle daliás alakját már nem is láttam.
- Nem akarom, hogy elmenj! - súgtam magam elé, könnybe lábadt szemekkel. Az izmaim feladták a szolgálatot, összeestem a nyálkás aszfalton, karnyújtásnyira tőlem a korlát, mögötte a Duna...
  Nagy levegőt vettem, de a fájdalom, amit Kyle távozása okozott, még lejjebb nyomott a földre.
"Visszajön! Vissza fog jönni, mert szeret!"
  Zokogtam, forró, arcomon lefolyó könnyeim kissé felmelegítettek, de amint megszáradtak, újra fázni kezdtem. Nem hiszem el, hogy magamra hagyott, megint, de most kimondta; vége, nem akarja folytatni.
  Vajon tényleg miattam? Engem félt ennyire? Ez is csak a szeretetének jele, tudom, hogy fontos vagyok neki!
  Felkapartam magam és elindultam haza. Alig voltam autók az utakon, sem biciklis, pár gyalogos, még a lépcsőház is csendes volt.
  Félve nyitottam be a lakásomba, nehogy valaki ott legyen, vagy rendőrök, bárki, sima paranoiám van, mióta Kyle-t ismerem. Féltem őt, ez kétségtelen, magamért nem aggódom annyira, mint érte. Ám a megnyugvás, hogy nincs felfeszítve az ajtón a zár, minden lambérialap a helyén van, és Kyle a hálószobámban alszik, minden kétségemet legyőzte. Igen, itt van velem a szerelmesem, de alszik. Nem akarom felkelteni.
  Leteszem a kabátom a fogasra, ledobom a bakancsom, és a puha, jegesmedvés pléddel betakarom, ne fázzon pólóban és farmerban. Van benne valami különleges, gyermekien ártatlan, ami kalitkába zárta a szívem, mint egy kis kanárit, és nem akar elengedni, de a tenyerén hordoz, aranyszemű búzán, és bronzszínű kölesen tart, minden nap friss forrásvizet hoz nekem, ám kienged fogságomból. Én viszont nem vagyok hálátlan, visszareppenek hozzá, a tenyerébe, amibe újra befoghatna. De csak néz rám, megsimogatja az arcom, amint felébred.
  Mogyoróbarna szemei nevetnek rám, a korai reggelen, amit annyira szeretek. Felszállóban van a köd, és érzem, a nap felmelegít, amint Kyle átkarom, és forró teste mellé húz. Egy ártatlan csókocskát lehel ajkaimra, majd szorosan fog, lecsukja szemeit, megint elalszik. Immáron velem, magahoz láncolt újra, abba az édes rabságba, ahonnan soha nem akarok szabadulni.

Petinek

2015. szeptember 14.

Könyvajánló

  Ha életben olvastál már jó szerelmes regényt... kicsit másabb, mint a Júlia, a Szívharang és egyéb, a Harlequin kiadó által kiadott magyar nyelvű olvasmányok. Szivárványos könyv, amibe ha beleolvasol, magával ragad az egész történet a tiltottságával, túlfűtött erotikájával, a(z) (igaz) szerelem fellelhető benne.
  Nem biztos, hogy az utolsó húsz oldalt átvészeled száraz szemekkel, az viszont biztos, hogy egy teljesen másik világba fog elvezetni, és segít kicsit szivárványosabban látni ezt az egyre jobban kiszínesedő világot... egy után meg már lesznek szürke pacák, és színesek is, akik elfogadják egymást százszázalékig.
  Oké, nem fogok politizálni, mindezzel arra akarok kilyukadni, hogy olvassátok Becca Prior A tanítvány című regényét, garantálom, ha valaki a kezébe veszi, képtelen lesz lerakni!
  2015. decemberében jön a folytatása.
  Imádattal ajánlom mindenkinek, aki szereti az igazi, tagadhatatlan testi és lelki szerelmet.
Kemy

2015. szeptember 10.

Újra láttam

  Újra láttam az én hercegnőmet. Még mindig olyan rövid, és olyan rendezetten kócos a szőke haja, talán kicsit magasabb is lett, de az biztos, hogy ugyanolyan lenyűgöző. Gondolom ismerőssel beszélgetett, de én azonnal megismertem; fekete kabát volt rajta, kopott színű fekete farmer, és szemüveg. Szexis volt, amint eljött attól az ismerőstől, telefont emelt a füléhez, és szemüvegén keresztül a szemembe nézett. Éreztem, hogy elpirulok, ő pedig mosolygott.
  Már elballagott, nyáron leérettségizett, azt hittem soha többé nem látom életnagyságban, és hogy elkezdődött a suli, két hét sem telt el, máris belenézhettem azokba a hihetetlen zöld szemekbe.
  Minden egyes alkalommal megbabonáz, szemérmesen mosolygok felé, és ő is rám.. hihetetlen egy érzés, de minden pénzt megér, hogy láthatom. Alig pár pillanat volt, amíg elment előttem.
  Már máskor is örültem neki ennyire, de a hang és a gondolat, hogy pont az a dal kapcsolt be a telefonomon, fülesen keresztül, amit hozzá kötöttem... Phill Collins-tól a Can't stop loving you. Mindig eszembe jut erről, ahogy fut a labda után, arca kipirul, mosolyog, magával ragad az egész nő.
  Ez szerelem lehet?

2015. szeptember 9.

Kristófnak

  Csak egy dalszöveg, de ha már nekem nem hiszel, ezt értsd meg! Képtelen vagyok tovább várni, egyszerűen testileg nem megy, de nem kell más, csak TE! Hányszor fogtalak úgy, hogy soha többé nem akarlak elengedni, hányszor csókoltalak éhesen, és váltak el ajkaink még éhesebben!
  Ez remélem hat Rád, ha már az én szavaim nem...

Éjjel érkezem, száraz, kiégett aggyal,
De a testem gyönyörű, fáradt lázban ég.
Hozzád bújok tiszta égő, forró testtel,
Kérlek feküdj nyugodtan, csak én mozdulok,
Csak én mozdulok, csak én mozdulok.

Őstől örökölt a tűz, amivel átölellek,
Őstől örökölt a szenvedély, amivel követellek.
Vágyom, hogy érezd a szerelmemet,
Vágyom, hogy érezd, hogy szeretlek, hogy érezd.

Ref.:
Nekem nem kell más, csak téged akarlak.
Ha volt is más, feledem, csak téged akarlak.
|:Te nem érzed ezt a kínt, nem voltál féltékeny soha
Nincs benned semmi küszködés, ha egy másik ér előbb oda.:|

Ahol én voltam a szívedben, a lelkedben.

Látom a nappalt, ahogy létezel,
Idegen szemek kívánnak, érintenek.
Éhes világ, és csak mosolyognának rajtam,
Fájdalmam üvölteném, de elrejtem, el kell rejtenem.

Ref.:
Nekem nem kell más, csak téged akarlak.
Ha volt is más, feledem, csak téged akarlak.
|:Te nem érzed ezt a kínt, nem voltál féltékeny soha
Nincs benned semmi küszködés, ha egy másik ér előbb oda.:|

Ha akartam valaki lenni, csak érted volt,
Próbáltam mást keresni, csak bosszúból.
Mit akarsz tőlem? Csak nézlek, csak nézlek.

Vagy mondd meg, hogy tűnjek el, tűnjek el végleg!

Te nem érzed ezt a kínt, nem voltál féltékeny soha
Nincs benned semmi küszködés, ha egy másik ér előbb oda.

2015. szeptember 6.