picture

picture

2016. február 18., csütörtök

Sosevolt pillanatok

  Néha annyira a hatásod alá kerülök, mintha Te lennél maga az egész Világ! Hihetetlenül kiismerhetetlen vagy; hol megalázol mindenki előtt, hol leszarod, mit csinálok, aztán mikor gondolod, hogy senki sem figyel, aggódsz értem.
  Félek tőled és az általad kiépített komplett várfaltól árkostól, sárkányostól, mégis tudni akarom, ki bújkál abban az elefántcsont toronyban, mit érzel valójában, amit ennyire palástolni akarsz! Nem tudod elrejteni egyik mozdulatod sem, ha a tested elárul, vagy csak én adok ennek az egésznek ilyen sok mögöttes tartalmat? Áruld el, én vagyok az első, akit ennyire megbolondítasz? Igaza volt C****e-nek, ti pasik tényleg elveszitek az ember lányának eszét!
  Hiába próbálok, nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy titokban megízlelhetem a csókod, érezhetem tested melegét és erős karod szorítását! Vágyom utánad napról napra, mintha te lennél a napsugár, pedig inkább az eső a te elemed, ami életet visz a semmibe.
  Kifestem magam, hogy lásd gyilkos pillantásom, szoknyám ring a csípőmön, pedig semmi szándékom nincs, hogy mutassak neked valamit. Epekedem utánad, de te észre sem veszed, vagy csak nem akarod, mert pontosan tudod, mi a követezménye mind a te, mind az én életemben.
  Félek a szemedbe nézni. Csodálatos, mikor, mielőtt befordulsz egy sarkon, utolsó pillantással engem keresel, és mikor tekintetünk véletlen találkozik, mindketten félve lépünk tovább a jövőbe. Vajon mi lenne ha...
  Ha egyszer megcsókolnál? Édes álomba ringatna egy hosszú nap után, biztonságban, ízeddel magamban, óvó karjaidban.
  Ha megfognád a kezem? Ügyes kis ujjaid játszadoznának a tenyeremben, kicsi köröket leírva, talán egyszer arra is sor kerül!
  Ha ezekrők senki nem tudna? Minden este egy titokkal feküdnél le, takaród alá bújva, bízva benne, hogy az elrejti titkunkat is... ki tudja, talán egy reggel ott leszünk kettesben.
  De nem merülhetek bele ennyire. Elégnek kell lenni belőled egy héten háromszor, néha nem törődve velem, másszor aggódó szavad védőszárnyai alatt búcsúzva tőled, a nyártól, a naptól, a szerelemtől.

Armandnak
2016. Február 18.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése