picture

picture

2016. április 20., szerda

Lélekvándorlás kicsit másképp +18 hetero

- A lélekcsere egy olyan spirituális folyamat, bűbáj, ha úgy tetszik, ami által tudatunkat kicserélhetjük egy másik emberével. Jelenleg csak ez a folyamat engedélyezett, bizonyos határokon belül, bármilyen más varázslat használata TILOS! Ismétlem, TILOS tanórán kívül használni!
  Ez a nap is olyan volt, mint a többi; reggel suli az emberi világban, éjjel dorbézolás a varázslókkal, boszorkányokkal. Sok érdekes dolgot tanulhatok mindkét helyen, mégis van egy kis csintalanság abban, ha egyedüli boszorkányként vagy jelen egy olyan világban, ahol nem is tudnak a hozzád hasonlókról. Kinek kell jobb jegy, amikor kigúnyolhatod a legszemetebb pasikat a suliban, anélkül, hogy tudnák, ki volt, vagy hogy eltűntetsz egy éppen esedékes matek feladatsort? Te vagy az ász, mégsem tudja senki!
  Ezért jött kapóra a lélekcsere! Régóta ki akartam próbálni, milyen lehet mondjuk a vörös banya, nyelvtantanár bőrébe bújni, és kiosztani, mert tanárként megtehetném, de ő azonnal tudná, hogy valami nem klappol. Elárulnám vele az egész az egész rejtett poklomat minden lénnyel és tudóssal, akiket csak ismerek. Vigyáznom kell minden döntésemre!
  Kivéve, ha akaratomon kívül kerülök hasonló helyzetbe...
*
  Azt hiszem, jóga volt, vagy valami hasonló óra egy helyes pasival, fogalmam sincs hogy hívják... dehogynem, pontosan tudom, és azt is, hogy a legszexisebb férfi, akit ismerek. Alexander a neve, és amint tudom, páran, nem kimutatva, rajongunk érte. Csakhogy, vetélytársaim közül senki nem ismeri a gondolatolvasás, a cselekedtetés vagy a lélekcsere rejtélyeit... sajnos.
  Végre nem érzem magam kirekesztettnek, elememben vagyok, mint még soha! Bár, a gondolatolvasást még csak unalmasabb társaimon próbáltam ki, akik nem varázslók, elég gyorsan elfáradtam tőle, hisz ők nem tudnak erről. Folyamatosan figyeltem őket, némelyik kicsit skizofrén lett, majdnem depis. A cselekedtetés nem igazán az erősségem; csináljak valamit, és képzeljem el, hogy valaki más ugyanazt csinálja, jobbik esetben. Rosszabban valami teljesen mást. Anyunak ez mindig ment, így volt mindig rendben a szobám, a szekrényem. Úgy érzem a lélekcseréhez még nem vagyok elég gyakorlott, és az órán tanultak alapján ezt csak egy másik varázslóval tudom elvégezni. Ha nem sikerül varázslóval, akkor az eredeti testem kómába esik, a másik pedig kettős személyiségű lesz.
  Az előző éjjeli kimerítő gyakorlás után jól esett jógára bemenni, Alexander is mosolyogva fogadott mindenkit, és azt hiszem nem látja rajtam ezt a fáradtságot. Eredetileg nem egy mosoly-fazon, csak szerintem helyes így. Mások egyből ott vannak körülötte, mit kell nekik csinálni, azonnal megteszik, csak jobb jegyük legyen erre a félévre.
  A kiterített szőnyegre hasaltam, hátha kicsit lenyugszom, oldalra fordítottam a fejem, hogy hallhassam Alexandert, ha mond valami utasítást. Egy lassú dallam jutott eszembe, amit elalváskor szoktam hallgatni. Berémlett pár kép is: tengerpart, pálmafák, homok, hintaágy, koktélok illata...
  Megremegett a testem, egy fekete örvénybe kerültem. Fizikailag nem éreztem semmit. Húzott magával, a végtelenbe... egy kék paca jött felém, egyenesen a szemembe nézett és azt hiszem össze fogunk ütközni!!!
  Ehelyett egy kék oroszlánt látok, amint kitér előlem, szemében látok egy rózsaszín sast megjelenni és a bal oldalamon elszáguld mögém, a végtelenbe. Én gyorsabban megyek előre. Kitágul a világ, most ülök egy szürke pólóban a padon, kezemben egy jelenléti ív... minek ez? Amint fogom a tollam, a karom vastagabb, körmeim nincsenek kifestve, lábamon egy fekete sportcipő. Én nem is ilyen ruhákban jöttem be órára! Mennyi idő telhetett el? Bal csuklómon óra... 10:09... kb 10-kor jöttem be. Kilenc perc alatt meglett volna egy komplett lélekcsere? Mert ez más nem lehet! Alexander testében ülök a helyén, a papírjaival, amikkel azt sem tudom mit kezdjek, ő pedig valószínűleg az én féltett testemben fekszik ájultan a jógaszőnyegen. Mesés!
- Mindenki fogjon labdát, és irány az udvar! - mondtam fennhangon, meglepődöttségemre mindenki tette amit kértem, nem volt vitatkozás, csak szegény Alexander, vagyis Rita feküdt a padlón.
  Odasiettem hozzá, rázogattam, keltegettem, mire nagy nehezen felnyögött. Pislogott párat, nem tudta, merre van, én mégis felsegítettem, a karját a nyakamba vettem, fogtam a derekát, de megint elájult.
  A karjaimba kaptam, nem bírok tovább várni! Magyarázza el, mi volt az az oroszlán, amit láttam, és miért sikerült egy egyszerű jógagyakorlattal egy ennyire bonyolult bűbáj!!!