Egy egyszerű kérdés a bevezetőm mára: lehet kettőt szeretni? Elsőre túl egyszerűnek tűnik, de higgyétek el, aki volt már hasonló szituban, az tudja milyen.
Nős biszex pasik! Jó érzés egy másik pasival hemperegni, amíg a feleségetekkel hetek óta semmi nem volt? Jó azon tipródni, hogy melyik pasival feküdjetek össze, mikor a feleségetek a karjaitokban fekszik és szerelmes szavakat sugdos a fületekbe?
Vagy biszex csajok! Egy jó nagy farkat magatokban érezni, aztán egy nedves puncijú csajszihoz odabújni? Csábító, tudom, de mit csináltok akkor, ha két azonos nemű között vergődtök? Érthetőbb leszek: egy csaj vár otthon, és egy másikkal hemperegsz... vagy egy pasi dolgozik, hogy megadjon mindent, te pedig egy másikat szopsz le pont most... Kicsi az esély, hogy szopás közben olvasod a blogom, de hirtelen csak ez jutott eszembe!
Kit érdekel, hogy egy olyan nyelvet beszél, amin te meg sem tudsz szólalni, vagy hogy azt hiszi, spanyolul beszélsz? Kit érdekel a távolság, mikor ambiciózus annyira, hogy a naplójában bejegyezte, mikor fog elindulni és megérkezni hozzád? Kit érdekel az idő, mikor csak a türelmedet kéri, és hogy bízz meg benne? Nem kéri, de tudod, hogy azt akarja, hagyd el a mostanit és élj vele. Nem érdekli, hogy a fél világon keresztül kell repülnie, csak találkozhasson veled. Nyálas? Túlságosan rajongó? Vagy már zaklató? Dehogy is... Nem rémít meg, egyszerűen csak ismerem annyira, hogy tudjam, mikor milyen. Igen, néha elegem van abból, hogy folyton szeret, vagy hogy gerincre akar vágni. De mindemellett megkérdezi, milyen napom volt, mit csináltam, mit tervezek estére.
És a másik véglet Sergiu. Igen, az én vadállatom, akiért bármit megtennék, aki hűen vallja a "nappal húgom, éjjel dugom"-elvet, és akinek az elveszítésébe belerokkannék. Persze lelkileg, de ki re roppanna bele csak egy kicsit is, aki szereti egy a barátját?
Tudja, hogy szeretem annyira, hogy egy nőért nem hagynám el, sőt. Támogat, ha egy csajnak udvarolok, még ha nem is tűnik udvarlásnak, mondogatja, hogy ügyesen és ésszel! Próbál bízni bennem, ahogy én is magamban, de valahogy, valamiért nem csak az bánt, hogy magamban csalódok, pedig ismerem magam. Tudom, hogy néha egy kétszínű tudok lenni, mint a mályva virága, vagy hogy tudom, mit akarok. Igen, gondolok a jövőmre és a hosszú távra, de ha csak rövidre futja, akkor mit tegyek? köpjem ki a tüdőmet, mint egy egyszerű futóbolond, akit csak a cél érdekel? Nem vagyok sem hülye, sem mazochista, de ha valamit tudni kell rólam, az az, hogy van lelkiismeretem.
Igen, ritka tulajdonságok egyike, nekem nem áll szándékomban embereket megbántani, de ha sikerül, akarva, akaratlanul, nagyon szarul tudom érezni magam. Sokan azt hiszik, hogy édes a bosszú, és hazudik az, aki egy kicsit sem érezte ezt az édes ízt. Néhány rózsaszín felhőt el kell kergetnem: én sosem álltam még bosszút. De igen, egyszer, de ahhoz nagyon ki kellett hozni a sodromból, és meg is kaptam érte a büntetésem. Cseppet sem volt édes, mert nem éreztem semmit: sem diadalt, sem vereséget, egyszerűen lesüllyedtem az ő mocskos szintjére.
Most tudtam meg, miért is nem éreztem akkor édesnek azt a bosszút: mert az, akivel megtettem egy senki a mai napig. Semmilyen jelentéssel nem bír számomra, egy semleges porszem a levegőben. Ahogyan mindenki más. Én sem vagyok kivétel, csak az emberek között annyi különbség, hogy van, aki bevallja, hogy hibázott, van, aki nem.
Tudom, hogy apró darabokra fogom törni a szívét, és ha lehet, olyan dolgokat fogok átélni, amit senkinek nem kívánok. És ebben az időben a helyében sem lennék... egyikünkében sem.
Csak annyit üzenek neki, amennyit szavak nélkül is el tudok neki mondani:
https://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=bR5u9jb0PJE
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése